T.homárba illő módon szivatott ma meg a upc. Hónapok óta küldözgetik a leveleket az új műholdra való átállásról, és hogy majd felkeresnek telefonon, időpontot egyeztetnek és jönnek és beállítják... Na ehhez képest ma egyeztetés nélkül becsöngetett egy szerelő. Nem igazán volt alkalmas, mert épp itt volt a logopédus Daninak foglalkozást tartani. De hát mégse küldhettem el, beengedtem csinálja meg. Foglalkozni azt nem tudtam vele a pici meg a logopédus miatt, úh megmutogattam hol vannak a beltérik, és rábíztam.

A fickó kb fél óra után közli, hogy kész van, de az egyik beltérink nem jó, azt nem tudta megcsinálni, és itt írjam alá. Na jó, de mi lesz a rossz beltérivel? Ő azt most nem tudja kicserélni, hívjam a upc-t kijönnek kicserélik. Én hülye aláírtam és hagytam elmenni.

Próbáltam hívni a upc-t, többszöri nekifutásra összesen kb 1 óra zenehallgatás "kérjük türelmét minden ügyintézőnk foglalt" után végre sikerült beszélnem egy ügyintéző hölggyel. Először távsegítséggel akarta megoldani a dolgot, hiába mondtam h nemrég ment el egy szerelőjük, ha ő személyesen nem tudta megcsinálni, nekem se fog menni... Erre kedvesen közölte, hogy jó akkor küldenek valakit 5000 plusz áfa kiszállási díjért és kicserélik. Azt hittem roszul hallok. A szerelő előtt tökéletesen működött, ha nem engedem be a kapun a kollégájukat, akkor most is működne. És én fizessek, hogy újra működjön????

Erre felajánlotta, hogy akkor vigyem be személyesen a beltérit és kicserélik. Tehát ezek után én rohangáljak a 3 hetes babával.... grrrr. Sajnos beláttam, hogy nem fogok velük dűlőre jutni, két szoptatás között délután elvittem és nagy kegyesen kicserélték. Amint lesz energiám ezzel foglalkozni, körbenézek a műholdas tv szolgáltatók között!!!

Nem egy pihenős nap volt a mai. Zsófi egész tűrhetően aludt az éjjel, úgyhogy bírtam a strapát. :-) Délelőtt takarítottam meg sütit sütöttem, utána babanézős vendégség jött hozzánk, délután pedig kimentünk a strandra. Este 7-kor értünk haza, még gyorsan elvittük Brúnót sétálni, fürdés, vacsora, altatás... most tudtam leülni először, persze a szoptatásokat leszámítva. :-)

Még emlékszem, hogy 7,5 évvel ezelőtt, mikor Dani 3 hetes volt ki se dugtuk a lakásból az orrunkat, látogatókat nem fogadtunk, minden etetésnél méricskélés, fertőtlenítés, lábujjhegyen jártunk, alig aludtunk valamit... Zsófikám meg jól bele fog szocializálódni a sok jövés-menésbe, nyüzsgésbe. :-)

Dani nagyon kis tündér, egyre többet puszilgatja a babát. Volt ma egy érdekes beszélgetésünk. Mikor sütöttem a sütit, odament Zsófihoz és elmesélte neki, hogy "képzeld, az én anyukám finom csokis muffint süt". Erre elmagyaráztam neki, hogy Zsófinak is én vagyok az anyukája, nemcsak neki. Ezen nagyon megdöbbent :-) és láttam rajta, hogy ezt a témát elő kell még vennünk a közeljövőben!

János gyakorlatilag megzsarolt. Írtam pár napja, hogy a szocpol igényléshez szükség van az aláírására. Ma telefonon közölte, hogy csak akkor hajlandó aláírni ha belemegyek az egyezségbe. Ennek feltételeit még nem tudom, de az előzményekből kb el tudom képzelni.

Hogy lehet valaki ekkora szemétláda??? Semmibe nem kerülne neki aláírni, hogy ezzel a közös hiteltartozásunk csökkenjen, de már csak kibaszásból sem írja alá, nehogy kevesebb legyen a havi lakáshitel törlesztőrészlet, amit fizetnem kell...

Viszont közölte, hogy fog utalni pénzt. Gondolom megkapták az ügyvédjével a bírósági beadványunkat, hogy ideiglenes intézkedést kérek a tartásdíjra. És az ügyvédje tanácsolhatta, hogy sürgősen fizessen, mert a bíróság nem fogja díjazni.

És megint azt akarja, hogy beszéljem rá Danit, hogy szombaton menjen el vele valahová. Megkérdeztem Danit, hogy akar-e az apjával találkozni, azt mondta nem. Megkérdeztem, hogy miért? "Mert az apám nem érdekel."

Kis mormotám átaludta a mai napot :-) úgyhogy hosszú estére készülök. Gyorsan megírom a mai posztot, mert most még alszik, de ha felébred utána éjfélig biztosan szórakoztatnom kell. :-D

Egész nap összesen kb 1,5 órát volt ébren Zsófi. Ezért aztán egy csomó mindent meg tudtam csinálni. Ablakot pucoltam, mostam, vasaltam... délután elvittem Danit játszóházba, utána sétáltunk egy nagyot Brúnó kutyával... nagyjából annyit ültem nyugodtan, amíg szoptattam. Mostanra már elfáradtam kicsit.

Nah ébredezik a kicsi lány, mennem kell!

Zsófika ma 3 hetes. :-))) Szegénykémnek nagyon nyűgös éjszakája volt. Nem tudom mi volt vele, nem bírtam elaltatni kb hajanal 1-ig, és utána is egész éjjel nyöszörgött, nyugtalan volt. Szinte semmit nem aludtam. :-( Valószínűleg a pocakja fájhatott. Máskor is észrevettem már, hogy fájdogál neki, de nem ennyire. Egyelőre úgy látom ma jobb a helyzet, bár még mindig nem aludt el. Amíg a kezemben van alszik, amint lerakom felébred, de szerencsére most nem sír.

Délelőtt itt volt Dani logopédusa foglalkozást tartani neki. Úgy beszéltük meg, pár hétig idejön hozzánk, hogy könnyebb legyen nekünk. Most a hugi érkezése miatt szüneteltek a különórák, de hát folytatni kell, újra vissza kell zökkennünk.

Délután pedig elmentünk hármasban vásárolni a tescoba. Dani bement addig a játszóházba, Zsófi meg a bevásárlókosárban aludta végig a cécót. Meg se moccant egész idő alatt! :-) Sőt a végén még a tropicáriumba is bementünk. :-)))

János ma hívott, hogy sürgősen keressek neki elő régi papírokat. Fizetési papírokat, meg régebben elvégzett tanfolyamairól a bizonyítványokat. Gondolom önéletrajzot ír. Meg sem kérdezte hogy van Dani, vagy Zsófi... Arról nem is beszélve, hogy kedden mikor utoljára beszéltünk telefonon, azt mondta beszéljem rá a gyereket hogy vasárnap elmenjen vele valahová, és majd szerdán hív. Ehhez képest nem hívott, és holnap vasárnap... szóba sem került hogy el akarja vinni Danit... És csodálkozik, hogy nem bízik benne Dani...

Megtörtént, amitől régóta tartottam, ma kirúgták Jánost. Sajnos ez már jó előre látható volt. Régi közös ismerősöktől tudom és én is láttam, hogyan viselkedett mind a magánéletében mind a munkahelyén, emberileg és szakmailag is nagyon mélyre süllyedt. :-( Ez persze már egyáltalán nem rám tartozik, kizárólag az ő ügye. Ami viszont engem is érint, miből fog ezután gyerektartást fizetni?? Bár most már két hónapja egy fillért sem fizet, de nem mindegy hogy ha a bíróság majd megítéli akkor minek az x%át fizeti majd.

Még mikor együtt voltunk, tavaly nyár végén rábeszéltem, hogy kössön egy jövedelemkiesés-biztosítást. Az biztos, hogy akkor azt megkötötte, de nem tudom, hogy fizeti-e még, vagy esetleg lemondta. Bár már ennek sincs semmi jelentősége, de mindig én voltam az, aki előre gondolkodott... most valószínűleg nekem köszönheti, hogy 9 hónapig még a biztosító fizet neki.

Mától egyedül vagyunk itthon hármasban, vagyis Brúnóval négyesben. :-) Anyukámat hazavitte apu délelőtt. Nem aggódom, szerintem minden simán fog menni. Valószínűleg nem fogok naponta háromfélét főzni, mint anyu :-) de nem fogunk éhen halni. Legfeljebb ha nagyon kicsúszok az időből rendelek kaját egy ebédházhozszállítós cégtől. A takarítást, vasalást pedig meg tudom csinálni míg Zsófi alszik. És remélem Danira is marad elég időm.

Megígértem kb 2 héttel ezelőtt, hogy leírom, milyen gond miatt kellett tovább a kórházban maradnunk. Ritkán tudok nyugodtan leülni a számítógép elé, úgyhogy most pótlom! :-)

A szülés utáni este illetve éjszaka nyugodtan telt. Este 11-ig velem volt Zsófi, többször is szopizott még, annak ellenére, hogy legfeljebb néhány csepp előtejet sikerülhetett ennie. Az éjszakát az én kérésemre a csecsemőosztályon töltötte, mert nagyon fáradtnak éreztem magam. Másnap reggel 6-kor azonban már rohantam érte. :-) A nővérek szerint nyugodtan aludt, semmi gond nem volt.

A probléma ezután kezdődött. Zsófi többször is bukott nagyokat, méghozzá barnás darabkák, alvadt vér volt benne. Én nagyon megijedtem, de megnyugtattak a nővérek, hogy ez csak a magzatvíz illetve olyan vér amit szülés közben nyelhetett le. Ezek a hányások azonban nem maradtak abba, így napközben leszívták a gyomrát. Ettől megnyugodott a kincsem, úgy nézett ki rendben van. Szopizott tovább kb 3 óránként. Délután és este újra bukott többször is, de ez már tisztán anyatej volt. Majd késő éjjel egyszercsak újra hatalmasat hányt, újra vérdarabokkal teli. :-(

Ettől már a nővér is megijedt, és hívta az ügyeletes gyermekorvost. A vizsgálat után közölték velem, hogy Zsófit az intenzívre kell vinni, kimossák a gyomrát, kap véralvadássegítőt, antibiotikumot és egyéb gyógyszereket, illetve infúziót. Holnap reggel 9-kor érdeklődjek, mi van vele. Ez volt vasárnap éjfélkor. Semmit nem aludtam, azonban totál kiborultam... azt hittem sosem lesz 9 óra...

9h-kor az előző napi gyermekorvos tájékoztatott, hogy az állapota stabil, lélegeztetni nem kell, de intravénásan táplálják, mert még az intenzíven is hányt. :-( Két dologra gyanakodtak, vagy megpattant egy hajszálér a kis gyomrában vagy nyelőcsövében, vagy esetleg valamilyen fertőzés. Nem láthattam őt, csak délután 2-kor a hivatalos látogatási időben. És ekkor sem engedték hogy hozzáérjek, csak megnézhettem és beszélhettem hozzá. Ott feküdt szegénykém az inkubátorban meztelenül, csak egy kis pelus volt rajta, az infúzió a karjába bekötve... és még csak meg sem simogathattam... :-(((

2 napig tartott ez így, míg megfigyelték az intenzív osztályon. Miután már nem hányt, elkezdték először cukros vízzel, majd tápszerrel etetni. Ahogy szájon át megmaradt benne a folyadék, fokozatosan visszavették az infúziót. Mikor 2 nap után végre újra a kezemben foghattam, olyan érzés volt, mint mikor szülés után először a kezembe adták, mintha újra megszületett volna.

Végül nem derült ki, hogy pontosan mi okozta ezt a véres hányást, de a lényeg, hogy nyomtalanul elmúlt. Most már minden rendben, azóta sem hányt többet. Nagyobb volt valószínűleg az ijedtség, mint a baj, én mindenesetre a két átbőgött éjszaka alatt öregedtem pár évet. Még két napot rá kellett húznunk a kórházban, de akkor már együtt. Ez már nem érdekelt, a lényeg hogy egészséges és velem van!

Gondok vannak a táborral. Dani már tegnap is úgy jött haza, hogy kinevették a fiúk. :-( Ma pedig már azt mondta, hogy elege van a táborból, nem akar többet menni, mert a fiúk mindig kinevetik és nem engedték be a teniszcsarnokba sem. :-((( Nagyon sajnálom őt, bármennyire okos nagyfiú mégis más egy kicsit mint a korabeli gyerekek. És sajnos ilyen gonoszak a gyerekek, hogy aki egy kicsit kilóg, azt azonnal kiközösítik, kicsúfolják. Megszakad a szívem érte... mióta csak tudom, hogy "más" azóta az ilyen szituációktól rettegek. Holnap megpróbálok beszélni a velük lévő felügyelővel, hogy figyeljenek rá jobban.

Lehet, sőt biztos, hogy én is hibát követtem el, mert nem mondtam el, hogy Daninak milyen problémája van. Olyan sokan mondják, hogy nem is lehet észrevenni, meg hogy egyáltalán nem látszik rajta... azt akartam, hogy őt is egészséges gyerekként kezeljék. Sokan, akik nem tudják mi az autizmus megijednek tőle. Úgy voltam vele, hogy ez alatt az 5 nap alatt biztos nem lesz gond, legfeljebb elkönyvelik, hogy hisztisebb az átlagnál. Sajnos nem volt jó ötlet, szólnom kellett volna. :-( Nagyon érzékeny szegénykém, és nem érti, hogy miért bántják őt. :-((((

Azon gondolkodtam, hogy mennyire más a második gyerek??!! Az elsőnél mindenen aggódtam, nem tudtam hogyan csináljam, minden etetésnél méricskéltem, agyon fertőtlenítettem... nem tudtam élvezni igazán a babázást. Most pedig felszabadult, magabiztos vagyok, csak az örömet és boldogságot érzem! Problémamentesebb volt a terhességem, sokkal könnyebb volt a szülés, és itthon is minden simábban, egyszerűbben megy mint annak idején Danival. Tisztában vagyok vele, hogy még nem szállt fel a rózsaszín köd :-) de úgy érzem ez a kislány életem legszebb ajándéka!! :-)

Dani ma is nagyon jól érezte magát a táborban. Úgy elfáradt a drágám, hogy mikor hazajött, csak üveges szemmel bámult ki a fejéből. :-) A mai fagyizásnál már jól adtak vissza neki, úgyhogy megúszta a fagylaltos, hogy ráborítsam a pultot! :-DDDD

János ma is telefonált, és Dani nem beszélt vele. Azt akarja, hogy beszéljem rá a gyereket, hogy vasárnap menjen el vele valahová. Pedig nem fogok neki lobbizni. Megkérdezem Danit, hogy akar-e menni, ha igen elmehet, ha nem, akkor marad.

Azon gondolkodtam, hogy mennyire más a második gyerek??!! Az elsőnél mindenen aggódtam, nem tudtam hogyan csináljam, minden etetésnél méricskéltem, agyon fertőtlenítettem... nem tudtam élvezni igazán a babázást. Most pedig felszabadult, magabiztos vagyok, csak az örömet és boldogságot érzem! Problémamentesebb volt a terhességem, sokkal könnyebb volt a szülés, és itthon is minden simábban, egyszerűbben megy mint annak idején Danival. Tisztában vagyok vele, hogy még nem szállt fel a rózsaszín köd :-) de úgy érzem ez a kislány életem legszebb ajándéka!! :-)

Dani ma is nagyon jól érezte magát a táborban. Úgy elfáradt a drágám, hogy mikor hazajött, csak üveges szemmel bámult ki a fejéből. :-) A mai fagyizásnál már jól adtak vissza neki, úgyhogy megúszta a fagylaltos, hogy ráborítsam a pultot! :-DDDD

János ma is telefonált, és Dani nem beszélt vele. Azt akarja, hogy beszéljem rá a gyereket, hogy vasárnap menjen el vele valahová. Pedig nem fogok neki lobbizni. Megkérdezem Danit, hogy akar-e menni, ha igen elmehet, ha nem, akkor marad.

Fel vagyok háborodva, milyen gusztustalan emberek vannak!! Dani ma táborban volt, egyébként nagyon jól érezte magát, ezzel semmi gond nem volt. Mint ahogy írtam tegnap, adtam neki zsebpénzt, hogy vehessen egy fagyit magának. A kedvence az a golyócskás fagyi, ice'n'go, 350ft a poharas verziója, ilyet szokott kérni, most is ilyet vett magának - egyedül. Az ezresből ötszáz forintot adtak neki vissza! Egy 7 éves számolni nem tudó gyereket ver át a parasztja. Remélem gyógyszerre költi azt a pénzt... grrr.....

Nem a 150ft borítja a havi költségvetésünket, hanem az elv dühít. És tutti nem tévedés, mert múlt héten anyut is átverte, akkor is 500-at kért a pasi, és blokkot sem adott, mikor először vett Daninak. Másnap már jobban figyelt anyu, és akkor már csak 350 volt, és blokkot is kapott. Lehet, hogy holnap bemegyek és elbeszélgetek az "úriemberrel".

És most hogy jól kidühöngtem magam, jön a pozitív része. :-) Büszke vagyok Danira, hogy olyan ügyes és bátor volt, hogy egyedül vett magának fagyit!!! :-)))) Jól megdícsérgettem érte.

Ma megint telefonált János, és Danival akart beszélni. Dani pedig ma sem akart vele. János azt akarja, hogy beszéljem rá a gyereket, hogy elmenjen vele valahová. Én viszont nem fogom befolyásolni Danit semmilyen irányba. Az a helyzet, hogy nálunk már jó ideje egyáltalán nem téma apa. Ő nem kérdez, nem hozza szóba. És mivel nekem sem a kedvenc témám, én se beszélek neki róla. Nem is tudnék mit mondani, jót legalábbis nem, rosszat meg nem akarok.

A tegnapi posztot keresztbehúzta a kis hercegnőm. :-) Az elmúlt napokban egyre nehezebben aludt el este, és tegnap ez odáig fokozódott, hogy kb este 8-tól éjfélig nem bírtam letenni. Csak akkor nyugodott meg, ha cici volt a szájában. Akkor békésen aludt, de ha letettem az ágyba 2 percen belül felébredt és sírt. :-( Nagyjából ugyanez megismétlődött ma is, csak nem annyira durván mint tegnap. Ma azért meg tudtam vacsorázni és le tudtam zuhanyozni annyi idő alatt amíg észrevette, hogy kicsempésztem a cicit a szájából. :-) Nem tudom miért ilyen nyugtalan esténként. Szerintem nem a hasa fáj, mert akkor a szopizás nem nyugtatná meg. Dani hasfájós volt, és emlékszem, hogy ő megvigasztalhatatlanul sírt olyankor. Talán nincs elég tejem estére, és éhes marad??

Napközben továbbra is tündéri baba Zsófi. Sokat és nyugodtan alszik, de ha ébren van, akkor is csendesen nézelődik. Például a kanapé egyszínű zöld támláját úgy képes nézegetni fél órán keresztül, mintha valami érdekes filmet nézne a moziban. :-)

Dani nagyon izgatott, holnap napközis táborba megy a közeli strandra. Már tavaly is volt hasonlóban, csak nem itt, hanem ahová síelni is járunk télen. Csakhogy akkor nem mondtuk neki, hogy az tábor. :-) Most aztán izgul, mi lesz, hogy lesz, milyenek lesznek a gyerekek, mit csinálnak majd... És van egy nagy gondja is: adtam neki egy kis zsebpénzt, hogy vehessen magának egy fagyit. De ő még soha nem vett semmit egyedül, és azon stresszel, hogy nem fogja tudni megcsinálni. Hiába mondom, hogy kérhet segítséget majd a felnőttektől, aki vigyáz rájuk. Kicsit meglepődtem, hogy ez ekkora probléma lesz neki, pedig egy nagyon talpraesett kisfiú. Én rontottam el, hogy nem hoztam még ilyen szituációba őt? Vagy normális ez, hogy 7,5 évesen nem tud vagy nem mer egy fagyit kérni az eladótól??

Megvolt az első "éles" napunk hármasban. Itt van még mindig anyukám, de sajnos lebetegedett :-( ezért egész nap egyedül vittem a balhét. :-) Simán ment minden, semmi gond nem volt. Sőt, délután kivittem a csapatot a strandra is. Dani annyira menni szeretett volna, én meg úgy voltam vele, hogy kb 2 óra hossza belefér Zsófinak is, és tökmindegy hol alszik, itthon vagy a strandon. A kiscsaj bekómált a nagy zajtól, moccanás nélkül aludta végig a kalandot. Akkor ébredt fel, mikor pakoltam be a kocsiba, de akkor már jogosan, mert éhes volt nagyon. A legnagyobb kihívást a babakocsi kezelése jelentette. Ezt a nagy mózeses babakocsit nagyon nehéz összecsukni-kinyitni, de főleg berakni a csomagtartóba. :-( Épp csak belefér, cipőkanállal... :-(

Ma kellett volna Jánosnak jönnie Daniért, de nem jelentkezett. Ezt most már végleg nem értem. Annyit sem üzent, hogy nem tud jönni. Persze én Daninak mondtam, hogy lehet hogy jön apa. Megint tiltakozott, hogy nem akar vele elmenni. Úgyhogy jobb is, hogy nem jött János, legalább nem volt cirkusz. De az az érzésem, hogy ilyen simán nem ússzuk meg...

Keresgélem a jelzőt a mai napra, de csak annyit tudok írni, hogy tökéletes. :-) Zsófi hatalmasakat aludt a hűvös szobában, mikor ébren volt, akkor pedig békésen nézelődött, "beszélgettünk", egyáltalán nem sírt és nem volt nyűgös. Danival nagyokat társasoztunk, este pedig együtt sétáltunk négyesben: Zsófi, Dani, Brúnó és én. :-) Bekapcsoltam ma már a klímát, és reménykedem, hogy nem fázott meg a kis drágám. Mindannyian sokkal jobban éreztük magunkat, hogy nem szenvedtünk a hőségtől.

Nagy esemény is történt! Leesett Zsófi köldökcsonkja. :-D Úgy emlékszem Daninál sokkal később történt, így meglepett egy picit. Szerintem szép a helye, de még kezelgetni kell neki. Ezentúl viszont egyszerűbb lesz. Azért is örülök neki, mert mindig sírt a kezelésnél, hiába mondják, hogy nem fáj nekik, nehéz elhinni a keserves sírás hallatán.

Dani napról napra egyre anyásabb. Eddig is bújós cica volt, de most tovább fokozódott a ragaszkodása. Egyik oka biztosan a kistesó. Nem látom féltékenynek továbbra sem, mert sokszor mondogatja, hogy milyen aranyos baba. Gondolom látja, hogy mennyit babusgatom Zsófit, és ő is több szeretet igényel. A másik ok szerintem anyukám. Említettem már, hogy az autista gyerekeknek mennyire fontosak a kialakult szokások, szabályok, és anyu nincs mindig tisztában vele, mit hogyan szoktunk csinálni. És Dani ilyenkor hozzám "menekül", azt akarja hogy én csináljam, én foglalkozzak vele, ne a mami.

Szép lassan haladok a hivatalos ügyek intézésében. Már megvan a születési anyakönyvi kivonat, lakcímkártya, TAJ kártya, voltam az oep-nél, az otp-ben... Holnap intézem a tgyást és folyamatosan a többit. Jó, hogy itt van anyu, így két szoptatás között mikor alszik a kis hercegnőm :-) meglógok és elintézek valamit. A szocpollal úgy érzem gondok lesznek, János aláírása is kell hozzá. :-( Elvileg neki is érdeke, hogy ennyivel kevesebb hitel legyen a házon, de simán el tudom képzelni, hogy bosszúból nem írja alá a papírokat. Már előre gyomorgörcsöm van amiatt, hogy beszélnem kell vele. Na meg attól is, hogy apás hétvége jön elvileg... Ha Dani nem akar menni, akkor én nem fogom erőltetni, így viszont megint balhé lesz. :-(

Nyűgös napon vagyunk túl. Ez a hőség Zsófit és engem is nagyon megvisel. Szegénykém 10-15 perceket tudott csak aludni egyhuzamban. Ahogy szoptattam, dajkáltam összeizzadtunk, neki vörös volt a kis bőre, rólam szakadt a víz. :-( Van klímánk, de nem mertem a pici mellett bekapcsolni. De ha holnap is ennyire nyűglődünk, akkor lehet hogy megpróbálom. Pedig holnap is ilyen meleg lesz, sőt még jó pár napig.

Ezt az időjárást csak Dani élvezi, de ő nagyon. :-) Napközben itthon a kertben pancsikol a medencében, délutánoként pedig kimennek a mamival a strandra. Lassan úszóhártya nő az ujjai között. :-)) Csak ne lenne olyan drága a strandbelépő... :-( napi 3000Ft-ból jön ki a délutáni strandolás, sajnos meg kell vele beszélnem, hogy nem tudjuk őt kivinni mindennap. :-( Jánosnak köszönhetően...

Nem tudok a képhez mit hozzáfűzni... :-) Imádom!!!

Kezdünk egyre jobban összeszokni mindhárman. Bár kialakult napirendünk távolról sincs, de kb látszódik, hogy melyik napszakokban aktívabb Zsófi. Így most már nagyjából tudom, hogy mikor tudok Danival foglalkozni vagy házimunkázni.

Danit elvitte ma délután a strandra anyukám. Olyan jól érezte magát, hogy még sírt is, amikor haza kellett jönni. Anyu szerint többet volt víz alatt, mint fölött a kis búvár. :-)))

János újra telefonált, ezúttal fel tudtam venni a telefont. Danival akart beszélni. Ő azonban nem akart az apjával. János erősködött, hogy de akkor is adjam. Először megfogni sem akarta Dani a telefont, végül mondtam neki, hogy akkor legalább ezt mondja meg neki. Erre hajlandó volt, úgyhogy csak annyi volt, hogy közölte az apjával hogy nem akar beszélni és már vissza is adta nekem a telefont.

Kiscsillagom úgy döntött, hogy ma este buli van. Este 8 óta nem hajlandó elaludni. Most már kezdek fáradni, úgyhogy nem lesz hosszú a mai poszt. Persze egész nap aludt mint a bunda, úgyhogy neki könnyű. :-) Ha foglalkozom vele akkor jól elvan, nézelődik, de ha leteszem, elkezd nyekeregni. De hallom a hangján hogy ez csak műbalhé, nincs baj, csak unatkozik.

Danika egyre jobban bevonja a dolgaiba Zsófi babát. Ma bevackoltuk magunkat hármasban a szobájába, és megmutogatta a tesónak a kedvenc játékait. Napközben pedig többször is megkért, hogy meséljem el a babának, hogy ő milyen ügyesen megette a barackot, vagy milyen jó kis kísérleteket csinált stb...

János ma hívott, de itthon felejtettem a telefonomat, mikor elmententünk sétálni. Ebből is biztosan balhé lesz, hogy megakadályozom a gyerekkel való kapcsolattartásban...

Ígértem, hogy mesélek a szülésről, de csak most van időm leírni. Aki nem szeret ilyesmit olvasni, lapozzon! :-)

06.19-én szombaton, 5 nappal a kiírt időpont után a szokásos rutinvizsgálatra mentem a kórházba. Az orvosommal megbeszéltük előző nap, hogy hétfőn indítja meg a szülést, ha addig nem indul meg magától, márpedig ennek semmi jele nem volt. Ezen a szombati vizsgálaton mindent rendben talált az orvos, jó volt a szívhang, a ctg, tiszta a magzatvíz, méhszáj bő 2 ujjnyira nyitva. A vizsgálat végén nekem szegezte a kérdést, hogy nem akarok-e ma szülni? Huh, hát ez így hirtelen jött, bár már nagyon szerettem volna, hirtelen mégis elbizonytalanodtam. Azzal érvelt, hogy most még minden rendben a babával, ne várjuk meg, amíg sürgősen közbe kell avatkozni. Fejlődni már nem fog odabent, viszont öregszik a méhlepény. És most szombat van, nyugi van, ha hétfőig várunk, jönnek a programozott császárok az egyéb betegek, szerinte essünk túl rajta. Essünk.

Barátnőm, mostantól legyen "S" :-) még gyorsan elszaladt elintézni valamit, addig az orvos elintézte a papírokat, engem előkészítettek, megkaptam a beöntést, várakoztam. Ekkor volt körülbelül 13.45h. Megjött S, jókedvűen beszélgettünk, nevetgéltünk, semmiféle szülés hangulatom nem volt. 14h-kor a szülésznő bekötötte az oxitocin infúziót, felcsatolta a ctg-t a pocakomra. 14.08h-kor az orvos megrepesztette a magzatburkot. Elkezdődött, ez már hivatalos. :-)

A burokrepesztéstől számított 1 órán keresztül feküdnöm kellett, nem kelhettem fel. A ctg ezalatt elkezdett enyhe fájásokat mutatni, amiből én nem éreztem semmit, legfeljebb csak enyhe feszüléseket. Még mindig poénkodtunk S-sel, hogy a pici lány odabent valószínűleg már csomagol. :-)  Letelt az 1 óra, felkeltem, és elrohantam pisilni, mert közben annyi infúziót belém töltöttek, hogy nem tűrt halasztást. Ezután már nem feküdtem vissza, hanem birtokba vettem a nagy labdát, Danival is ilyenen vajúdtam. A következő félórában kezdődtek a határozott rendszeres fájások. Egyből 2 percesek, úgyhogy bele a közepébe, viszont az erősségük szép lassan fokozódott csak. Kb 15.45-re már megjöttek az igazi kerítésszaggató fájások. Nehezen bírtam a légzést tartani, sokszor rám szólt a szülésznő, hogy nem jól csinálom. S folyamatosan simogatta a hátamat, beszélt hozzám, időnként adott 1-1 korty vizet. Kb 1 óra telt el így.

Közben szólt a szülésznőnek S, hogy hívja az orvost, mert megbeszéltük előre, hogy epidurállal szeretnék szülni. Sajnos az orvosom épp egy sürgős császár miatt a műtőben volt, kb 16.45-kor jött vissza. Megvizsgált, bő 3 ujjnyira voltam nyitva. Éppen arról bezéltünk, hogy mi legyen a fájdalomcsillapítóval, beadja vagy sem, és milyet, amikor jött a következő fájás, és hirtelen úgy éreztem, hogy most már nyomnom kell. Hihetetlen volt, mivel előtte még csak 3 ujjnyi volt a méhszáj. Újra megvizsgált, és valóban egy fájás alatt eltűnt a  méhszáj. Tehát a fájdalomcsillapító helyett gyorsan összerakták az ágyat, és elmagyarázta az orvos, mit hogyan csináljak mikor mondja. Volt még ezalatt talán 1-2 tolófájás, majd végre elhangzott az utasítás, hogy nagy levegő, és mindent bele... A harmadik tolófájásra, 17.15h-kor pedig megszületett az én kis hercegnőm!!!! Azonnal felsírt, és a hasamra tették. Még úgy maszatosan is gyönyörű volt! :-)

Őt elvitték, engem pedig összefoltozott az orvos. :-) Sajnos nagyobb gátmetszést kellett csinálni, mint a fiamnál, gondolom azért, mert nem volt ideje a szöveteknek fokozatosan tágulni, annyira hirtelen jött Zsófi. Burokrepesztéstől számított 3 óra, de a fájások kezdetétől számított kb 1,5 óra alatt született meg.

Felöltöztetve visszahozta S hozzám a kis drágámat és kettesben maradtunk a következő 2 órában a szülőszobán. Megpróbáltam mellre tenni, és legnagyobb meglepetésemre azonnal ügyesen szopizott. Azért volt ez meglepetés számomra, mert Dani annak idején nem volt hajlandó közvetlenül a szülés után szopizni.

Sokkal kellemesebb élmény maradt számomra ez a szülés, mint az első. Persze nagyon fájt, de olyan gyorsan történt minden, hogy szinte észbe sem kaptam, és már ott szuszogott mellettem a kisbabám. Nagyon hálás vagyok S-nek, hogy mellettem volt és segített. Köszönöm!

Zsófikám kezdi próbálgatni a szárnyait, azaz az akaratát. :-) Időnként már halljuk a hangját, bár szerintem még mindig sokkal nyugodtabb baba, mint Dani volt. Az még mindig igaz, hogy ha cici van, akkor kerek a világ. Még akkor is, ha történetesen már semmi nincs benne. Viszont így elég nehéz megcsinálni a dolgomat. Mikor ébren van, és nem tudok vele foglalkozni, akkor egy darabig békésen nézelődik, de aztán egy idő múlva eszébe jut, hogy "hoppá, nincs a számban cici..." :-) Ekkor próbálja megkeresni, hangosan cuppogtatja az öklét vagy a ruháját, bármit amit elér a szájával, és ha még ekkor sem értem a célzást, akkor előbb-utóbb elkezd sírni.

Az éjszakáink nyugodtan telnek. 2-3 óránként ébredek a hangos cuppogásra. :-) Megetetem, és azonnal vissza is alszik, szerencsére én is. Így aztán nem érzem magam hulla fáradtnak - legalábbis egyelőre.

János jelentkezett, emailben válaszolt az sms-re, amiben tudattam a kislánya születéséről és megkérdeztem, mikor akarja látni. Nem másolom ide az egészet, csak a lényeget:

"Még mindig nem fogod fel, hogy azt a gyereket kizárólag csak is Te akartad!!!!! (engem soha nem fog érdekelni)"

"Tartásdíjat kizárólag Dani után fizetek, és akkor ha a Bírósági végzésben előírtak alapján van nálam, péntektől-vasárnapig. "

Én pedig akkor sem fogom erőltetni, hogy Dani menjen hozzá. Ha nem akar menni, akkor nem fog, még akkor sem, ha a Bíróság így rendelkezett, és akkor sem ha nem fizet gyerektartást.

Ma 1 hetes a pici lányom. Hűűű mi minden történt ebben az egy hétben! :-) Egy új élet kezdődött, Dani okos bátyó lett, én pedig két gyermekes anyuci. :-DD A kis szuszogó illatos puha csomaggal továbbra sem tudok betelni. Annak ellenére, hogy picit nyűgös voltam ma, szörnyen fájt, fáj a fejem egész nap. Gyógyszert nem akarok bevenni, ezért aztán kínlódtam egész nap. Zsófika is nyugtalanabb volt ma, szerintem valami front van.

Borzalmas ez az időjárás, mintha nem is nyár lenne. Daninak megígértem tegnap, hogy ma focizunk egy nagyot a kertben, hát szinte egész nap esett az eső. Csalódott volt szegény, hiába gombfociztunk helyette.

Túl vagyunk az első itthon töltött napon. Annyira jó volt!!! :-) Zsófi baba csak alszik-eszik-alszik-eszik... A hangját kizárólag a fürdetésnél halljuk, na de akkor mindent belead! Itt van velünk anyukám, segít mindenben, úgyhogy egyáltalán nincs nehéz dolgom. Próbálok Danival sokat foglalkozni, nehogy mellőzve érezze magát. Úgy látom, hogy nem is okozott neki zökkenőt a tesó érkezése, persze nem akarom elkiabálni, korai lenne még.

Zsófika most itt büfizik a vállamon, legalábbis próbálkozik :-) úgyhogy csak félkézzel írok, kicsit zsibbadok. :-)

János jelentkezett sms-ben, hogy a hétvégén látni szeretné Danit. Megírtam válaszként, hogy megszületett a kislánya, és hogy mikor szeretné látni? Nem reagált semmit, pedig ez már tegnap este volt. Mindenestre megkérdeztem Danit, hogy szeretne-e elmenni holnap az apjához. Határozott "nem" volt a válasz. Sőt. Azt mondta, hogyha jön holnap apa, és csönget, akkor csináljunk úgy, mintha aludnánk. És ha elment, szóljak neki, hogy tiszta a levegő!

De van más is. Ebben a hónapban egyetlen fillér gyerektartást sem fizetett. Úgyhogy már beszéltem az ügyvédemmel a szükséges lépésekről, de erről itt többet nem akarok írni.

Sziasztok! Hazaértünk!!! :-DD

Köszönöm szépen, hogy szorítottatok, velem voltatok, és köszi a gratulációkat! Olyan jó volt hallani, hogy így örültök nekünk, tomnemtom mindig átadta az üzeneteket! :-)

Majd fogok mesélni részletesen, a szülésről is, a kis gondról is, ami miatt tovább bent kellett lennünk, Zsófi babáról is... csak most még egy kicsit aklimatizálódnunk kell. Még ma megpróbálok képet feltenni, egy kis türelmet kérek!

Zsófi egy kis tündér, mint ahogy már írta is tomnemtom, hiányzik belőle a síró funkció. :-) Tulképp mióta megszületett, úgy igazán sírni még nem hallottam, egy kis nyüszi volt a legtöbb. Nagyon kajacentrikus a drágám, ha cici van, minden van... világbéke, nyugalom, relax... :-DD Én meg nem tudom eldönteni, hogy nézegetni szeretem jobban, vagy szagolgatni :-D szóval leszállt a rózsaszín köd nálam teljesen!

Dani is örül a tesónak, simogatja, puszilgatja. Rettenetesen érdekli, hogy akkor most hogy is csinálom neki a tejet, és hogy eszik, hogy alszik... :-)

Előző poszthoz írtátok, hogy szuszogó, illatos kis csomag, pont ez jött le Allisc tegnapi telefonjából :) Meg egy kis rózsaszín köd :)
Zsófibaba egy csoda, még mindig hanyagolja a sírást, bár, gondolom, nincs oka, akkor miért tenné ?
Félóránként-óránként eszik, valószínűleg még nem alakult ki az egyensúly a kereslet-kínálat között. Allisc ettől kissé fáradt, nem csodálom, napi huszonnégy órán át bárkit megterhelne, de ez a hangján nem hallatszik, inkább boldog.
Ahogy biztos, mikor mennek haza, frissítek.