Sziasztok !

Tegnap nem írtam, vártam a jó híreket.
Volt némi probléma, mára elmúlt.

Zsófi baba nagyon aranyos, ugyanis Allisc szerint "hiányzik a sírókája".
Eszik, alszik. Legutóbb büfiztetésbe aludt bele.

17:15-kor Zsófi baba megszületett.
3150 grammal, 53 centiméterrel.

Örüljünk együtt ! :)

Egyelőre ennyi hírt kaptam, remélem, valamikor telefonon többet is megtudok, amit nyomban meg is írok.

Sziasztok !

Allisc 12:22-kor SMS-ben tudatta, hogy a doki megindítja a szülést. Sajnos épp nem figyeltem a telefonomra, most vettem észre, ezért nem tudtam felhívni részletek miatt.
Drukkoljunk nekik, ahogy kapok híreket, azonnal megírom. 

Végre látszik a fény az alagút végén... Az orvosom kimondta a várva várt szavakat: hétfőn megindítjuk a szülést!!! Persze addig is mennem kell mindennap ctg-re, és szombaton a magzatvizet is ellenőrzi. Azt is mondta, hogy elképzelhető, hogy holnap, azaz szombaton befektet, ezt a vizsgálat eredményétől teszi függővé. Ennek azért nem örülök, mert nem szeretnék befeküdni csak úgy, "dísznek" a kórházba. Ha már bemegyek, akkor szüljünk is. Itthon se tudok mit kezdeni magammal, hát még a kórházban, ha amúgy semmi bajom nincs. Ha meg a baba miatt aggódik, akkor úgyis azonnal megindítja. Szóval a lényeg, hogy legkésőbb hétfőn szülünk, már csak a hétvégét kell kibírnom, és végre babázhatok! :-D

Danikám továbbra is türelmetlen, kérdezgeti a telefonban, hogy megszületett-e már a kistestvére. Annak örülök, hogy jól érzi magát, mindig jókedvű a telefonban, és meséli miket csinálnak a mamáékkal. Anyuék meg dícsérgetik, hogy milyen szófogadó, aranyos, sokat és mindent megeszik... és sokat emleget engem. Nagyon hiányzik a kis drágám. :-( Na de pár nap múlva már itthon leszünk mindannyian... :-)))

Az, hogy én most saját kezűleg írom a napi posztot, nem tölt el túl nagy boldogsággal. Sőt...

A mai vizsgálat után is hazaküldött az orvosom, azt mondta minden rendben a babával, úgyhogy várunk még. A mégis meddig? kérdésre azt válaszolta, hogy holnap megbeszéljük. Feltételezem, hogyha magától nem indul meg a szülés, és a baba is jól van, akkor olyankor fogja megindítani, amikor amúgyis bent van a klinikán. Tehát hétvégén nem valószínű, kedden máshol rendel, marad a hétfő vagy a szerda. Ennél tovább nem hiszem, vagyis inkább remélem, hogy nem akarja húzni.

Hihetetlenül lassan telik az idő. Mióta elmentek Daniék, minden nap háromszor olyan hosszúnak tűnik. A kórházi látogatásokat leszámítva teljesen egyedül vagyok egész nap, nem tudok magammal mit kezdeni, csak kínlódok. Persze a telefonom gyakran csörög, hívnak a barátok, ismerősök, hogy mi van velem. De hát mindenkinek csak azt tudom elismételni, hogy semmi. Várok.

Danikám ma is hívott kétszer is. Szegénykém már ő is nagyon türelmetlen. Hiányzom neki (hát még ő nekem...) várja a tesót, jönne már haza.

Nincs semmi új izgalmas hírem. :-( Kéreti magát a kiscsaj, igazi nő! :-)

Tegnap este már majdnem elindultam a kórházba. Határozott fájásaim voltak, néha ki sem tudtam egyenesedni. De valahogy fura volt, mert ugyan megvolt a kb 5 perces periodicitás, de nem úgy hogy kb fél párc fájás, 4ésfél perc szünet, újra fájás. Hanem pont fordítva kb 5 percenként volt egy kis szünet a szinte egybefüggő fájások között. Erős menstruációs görcs jellegű volt, és kőkemény volt a hasam is. Aztán addig addig figyelgettem, hogyan alakul, míg elaludtam. Hajnal 3-kor ébredtem fel, addigra teljesen elmúltak a fájások és a keményedés is. :-( És azóta sem jelentkezett újra.

A mai ctg-n sem látszott jele, hogy beindult volna valami, de én sem érzem úgy, ezért hazaküldtek. Mivel mindennap kell már mennem, holnap is megyek a kórházba délelőtt. Ismét megnézi az orvos a magzatvizet. Ezután a vizsgálat után voltak a tegnapi görcseim is, úgyhogy lehet hogy megismétlődik.

Kétszer is sétáltam egy nagyot ma a kutyával, hátha a járkálástól beindul a szülés, de meg se kottyant. Jobban bírtam a gyaloglást, mint egy hónapja. Nem tudom mivel tudnám kicsalogatni a hugicát. :-)

Hazaküldött ma este a kórházból az orvosom. A mára esedékes vizsgálatra oda hívott be, mert ma éjszaka ő az ügyeletes. Reméltem, hogy esetleg úgy dönt, hogy indítsuk meg a szülést, de sajnos nem. A babával minden rendben, a magzatvíz tiszta, a méhszáj 2 ujjnyira nyitva, de méhtevékenység nulla. Így aztán hazaküldött, várunk még. Viszont amióta hazajöttem, folyamatosan görcsöl a hasam. Most azt figyelem, hogy ez erősödik, vagy elmúlik...

És.... még mindig semmi sem történt... :-(

Már nagyon szenvedek itthon. Nem tudok magammal mit kezdeni, unom a tv-t, a szg-épet, az olvasást. Se feküdni, se aludni nem tudok már. Takarítani ugyan nem ártana, de az meg nagyon nehezemre esik, és egyébként sincs kedvem. Csak várok és várok, közben nagyon hiányzik Dani, üres a lakás nélküle. Ma kétszer is hívott a kis drágám, délelőtt és este is. Arra volt kíváncsi, hogy megszületett-e már a kistesója. :-) Holnap már tényleg nem szeretnék csalódást okozni neki! :-D

Még mindig itthon és még mindig csak várok... de nem történik semmi. A jóslófájások teljesen elmúltak. Nagyon jól érzem magam, talán jobban mint 2-3 hete. A meleg sem visel meg különösebben, mert a hűvös lakásból ki sem lépek délelőtt 9 és este 9 között. Rendben a lakás, cuccom összepakolva, nincs mit csinálnom, szenvedek itthon egyedül. Megszoktam a nyüzsgést magam körül és most rettenetesen egyedül érzem magam. Kínszenvedés ez a várakozás.

Hogy történjen valami, na meg babonából, elmentem ma este moziba a barátnőmmel. Egy középkategóriás film volt, nem is ez a lényeg. Hanem hogy Daninál is a szülés előtti este moziban voltunk. Kb 7,5 évvel ezelőtt, mozi után hazajöttünk, lezuhanyoztam, és amikor lefeküdtem, abban a pillanatban elment a magzatvíz. Hátha ez alkalommal is bejön, egy próbát megér. :-)

Beszéltem Danival telefonon este. Úgy hiányzik a kis rosszcsont.... Nagyon jól érzi magát a mamáéknál, akkor értek haza a strandról. Percekig csak mesélte, mi volt, hogy volt, mit csinált, olyan édes volt! :-D Volt egy kis félreértés is, tévedésből kimentette az úszómester a vízből! :-D Azt játszotta, hogy a víz alatt átúszott egy vízesés alatt, mire az úszómester utánaugrott és kikapta a vízből. :-DDDD

Most már nagyon szeretnék mihamarabb szülni. Nem gondoltam volna, hogy ma este még itt fogok ülni a számítógép előtt. Ennyit arról, hogy a második gyerek korábban jön, meg hogy a lányoknak sietősebb. Még csak azt sem mondhatnám, hogy lusta a lányom, merthogy időnként majd kirúgja az oldalamat, de kifelé nem igyekszik. Pedig már biztosan nagyon össze kell húznia magát, nem lehet valami kényelmes. Még a jóslófájások is ritkultak, igaz ma sokkal többet pihentem mint máskor.

Danit elvitte ma apukám magukhoz. Pénteken döntöttünk így, mert szerintem jobb neki most náluk. Én már alig bírok mozogni, nem tudom őt elvinni sehová, játszani sem tudok úgy vele, ahogy igényli. Így viszont a mamával kimennek a strandra, játszótérre, cukrászdába... és sokkal jobban érzi majd magát. Nem is kellett nagyon rábeszélni Danit, majd kiugrott a bőréből örömében, hogy mehet a mamával a strandra. :-D

Szóval most egyedül vagyok. Pontosabban Brúnó kutyával kettesben. Ki sem tettem a lábam egész nap a lakásból, csak amíg kiteregettem a teraszon a ruhákat. Egy kis házimunkát leszámítva a nap legnagyobb részében csak feküdtem, aludtam. Bezárkóztam, bekapcsoltam a klímát és pihentem. Nagyon unalmas egyedül, hiányzik Dani.

Túl vagyunk Dani óvodai ballagásán. Még ezen szerettem volna ott lenni, és utána mehetünk a kórházba. Szófogadó kislányom van, kibírta! :-) A ballagás kicsit felemásan sikerült. A gyerekek ügyesek és tündériek voltak, nagyon szép, hosszú műsort adtak elő. A szervezés azonban enyhén szólva is hagyott maga után kívánni valót. Az udvar fele árnyékban volt, mégis a tűző napra ültették a vendégeket. Nem tudta senki, hogy mikor hova menjen, döcögősen indult és fejeződött be az ünnepség.

Szóval hivatalosan is vége az ovinak, nincs már óvodás kisfiam, csak nagy iskolás! Nagyon fura, még csak nemrég született... most meg okos önálló nagyfiú. Úgy láttam nem nagyon fogta fel, vagy csak nem gondolt bele, hogy ezekkel a gyerekekkel, óvónénikkel, akikkel 4 évig együtt volt minden nap, soha többet nem fog találkozni.

Még 3 nap van a hivatalosan kiírt szülési dátumig. Dani annak idején 2 nappal korábban érkezett. Egészen pontosan 3 nappal hamarabb, késő éjjel, fél 12-kor elment a magzatvíz, és másnap reggel született meg. Tehát ha a hugi a bátyja példáját szeretné követni akkor ma éjjel be kéne mennünk a kórházba, és szombat reggel már kétgyermekes anyuka lennék. :-D Hugi azonban úgy tűnik kitart a végsőkig... :-) Tegnap este óta vannak időnként gyenge, nem rendszeres jósló fájásaim, de egyelőre semmi komoly.

Ismét orvosos nap volt, az eheti második ctg-re kellett ma mennem. Ezúttal kivételesen egész gyorsan, szűk 2 óra alatt túlestem rajta. A "szokásoshoz" képest sokkal kevesebben voltak, gondolom ebben a dögmelegben mindenki kétszer meggondolta, hogy beteg-e, illetve a kismamák megszültek. :-) Na de a lényeg: a ctg szerint minden rendben. A magzatmozgás aktív, fájásoknak nyoma se. A szívhangot annyira lent találta meg az asszisztensnő, hogy maga is elcsodálkozott, szerinte nagyon behelyezkedett már a kiscsaj. Holnap délután ballagás, utána indulhatunk! :-D

Nem a saját dokim rendelt, hanem egy másik, érdekes figura volt. Hitetlenkedve nézett rám, hogy jól van? Mondom igen. Nincsenek panaszai? Nincsenek. Fájásai vannak? Nincsenek. Érdekes, a ctg szerint sincsenek... :-)))

Ma reggel Danit már megint a kórházba indulás izgatta. Azt mondta, hogy délután be kellene mennem a kórházba. Nem lett igaza, még mindig itthon vagyok. Nagyon sokat beszél most már a tesó érkezéséről. És rengeteget simogatja, puszilgatja a hasamat. Aranyos volt, mikor mondtam, hogy megyek a doktorbácsihoz, hogy megnézze, a kishuga jól van-e a pocakomban. Erre gyorsan rátapasztotta a fülét a hasamra, és mondta, hogy meghallgatja, nem sír-e? :-DDDD

Huh ez a meleg kezd nagyon kikészíteni. Pedig én imádom a meleget, imádok napozni, imádok pancsolni... de most egyiket sem tehetem. Hiába itt a kertben a medence, nem fürödhetek és kerülnöm kell a napot. Szerencsére van klímánk, de még így is nehéz. Apu miatt csak kis időkre tudom bekapcsolni, úgyhogy épp csak elviselhetőre hűl a lakás. Brúnó is szenved nagyon. Egyedül Dani élvezi ezt az időt, szinte ki se jön a medencéből. :-)

Ja, és hát Picúrkám se zavartatja magát a meleg miatt. Köszöni szépen továbbra is a bentre szavaz. Pedig ma reggel már azt hittem, hogy lesz valami. Dani oviba menet csak arról beszélt, hogy mikor megyek a kórházba és hogy össze kell már pakolni a cuccát amit visz majd a mamáékhoz. És sorolta, hogy mi mindent akar elvinni. Márpedig a tesók szerintem érzik egymást, és ha Dani azt mondja pakolni kell... akkor nemsokára indulás van... :-)

Ma megdöntöttem a ctg-re várós egyéni rekordomat. 5 és fél óra!!! Az időjárás is a szenvedésnek kedvezett, mert a hőségben egy levegőtlen nem szellőztethető hosszú folyosón vártunk ezren. Fél 10-től délután 3-ig volt szerencsém a sorstársakkal együtt izzadni a 20 perces vizsgálat majd utána az 5 perces orvosi konzultáció kedvéért. Na így jár az mifelénk, aki nem akar vagy nem tud magánrendelésre járni...

Megjött apukám, és már itt is marad velünk, a nagy napig. :-) Mivel vele foglalkoztam napközben, hosszú idő után először kimaradt a napközbeni alvásom. Úgyhogy most nem látok ki a fejemből, olyan álmos vagyok... Jó éjt!

Nagyon nyűgös napom volt, nem vagyok valami jó passzban megint. Nem volt kedvem semmit csinálni, majdnem egész nap csak feküdtem. Már alig bírom cipelni a bálna testemet, minden mozgás nehezemre esik. Ha belelülök a fürdőkádba, onnan már csak daru vesz ki... :-( A bálna-lét nem esztétikailag zavar, bár most már kezd horrorisztikus méreteket ölteni a pocakom, hanem fizikailag gátol gyakorlatilag mindenben.

Azt hittem még pár hónapja, hogy ilyenkor már rég babázni fogok. Úgy éreztem, hamarabb fogok szülni a kiírt időpontnál. Ma este azonban zuhanyozás közben olyan megérzés villant be, hogy túl fogom hordani, és majd meg kell indítani a szülést. Lehet, hogy egyszerűen csak nem bírom elhinni, hogy vége lesz egyszer végre...

Nagyon felhúztam magam Jánoson. Elvitte ma Danit magával, ez még rendben van, ám vett neki két pár méregdrága márkás cipőt. Tudom, örülnöm kéne hogy vásárol a gyereknek, meg nekem semmi se jó... DE van a gyereknek cipője, nemrég vettem neki, csak mivel picit még nagyobb mint a lába, jobban szereti a régit. Mire a régit kinövi az új pont jó lesz. És van ezenkívül még sportcipője, szandálja, focicpője... stb. Semmi szüksége nem volt nyár elején egy újabb zárt (őszi jellegű) cipőre. A másik pedig amit vett, az egy óvodai benti cipő. Még egy hétig tart az ovi... mi a fenének kell új????

Ellenben János tartozik per pill összesen 540 ezer forint gyerektartással. És soha nem felejti el megemlíteni, hogy neki mennyire nincs pénze, nem tud többet adni, az iskolai tandíjra sem. B....a meg, akkor ne költsön feleslegesen tízezreket gyerekcipőre! Az én értékrendem szerint, a gyerek inkább járjon kopott cipőben, de a tandíjat kifizetem valahogy. Neki fontosabb a cipő mint a tandíj.

Úgyhogy szépen visszaadtam neki a cipőket, és megmondtam neki, hogy nyugodtan vigye vissza a boltba, nincs rá szükségünk. Ha a gyereknek jót akar, akkor segítsen kifizetni az iskolát. És most jöhetnek a kövek, hogy egy hülye hisztis liba vagyok...

Hajnalban fájásokra ébredtem, de nem "olyan" fájásokra :-DD hanem már megint totál kényelmetlen helyzetben, félig ülve számítógéppel az ölemben aludtam el a kanapén. Mindenem elzsibbadt. Meg kéne már tanulnom időben elmenni az ágyamba. De mindig úgy vagyok vele, hogy mindjárt megyek, csak fél percre lecsukom a szemem. Hát persze.

Nem hozott változást a mai nap, továbbra is egyben vagyunk. Picúrkám ragaszkodik a pocakomhoz és semmi jelét nem adja, hogy kíváncsi lenne ránk. Ha már így alakult, most már jó lenne ha még egy hetet így maradnánk, hogy Dani ballagására el tudjunk menni. Az ovis ballagásnak nincs nagy jelentősége, de neki fontos, nagyon várja már.

Este hazahozta Danit az apja! Úgy volt, hogy nála fog aludni, de ahogy írtam tegnap, Dani haza akart jönni. Szóltam előre Jánosnak, hogy ne erőszakoskodjon a gyerekkel, hogy mindenáron ottmaradjon. És úgy látszik végre tudomásul vette. Ettől függetlenül holnap reggel újra elviszi és este visszahozza. Remélem kezdi János felfogni, hogy eljátszotta a gyerek bizalmát.

Ma voltam az eheti második ctg-n. Grrrrrrrrrrrrrr....... már leírtam két napja a véleményemet, nem ismétlem meg, pedig tudnám fokozni. Fél 1-től fél 4-ig ott ültem a dokinál. És jövő héten kedden-csütörtökön ugyanez. Hacsak nem szülök meg addig gyorsan. :-)

Dani ma cseresznyét evett!!! Hát ezt sem gondoltam volna pár hónapja. Ja, és a hétvégén meg görögdinnyét. De ez utóbbi ismerve az ízlését kevésbé nagy durranás. A cseresznye viszont... fektepálya. :-) Kimagoztam neki, aztán nézegette egy darabig furán, de végül a pontért hajlandó volt megkóstolni, és meg is ette amit elé raktam. 7 szemet, merthogy 7 éves. :-D Mikor kérdeztem, hogy finom? azt válaszolta, hogy igen, olyan az íze mint az áfonyáé. :-) Arra a kérdésre, hogy ettél már áfonyát?, viszont vigyorgott és azt mondta nem! :-))

Holnap viszi el az apja Danit az óvodából. Elvileg nála is alszik, de Dani már napok óta azt mondogatja, hogy haza akar jönni péntek este, nem akar ott aludni. Ebből már megint balhé lesz. Én direkt rábeszélni a gyereket nem fogom, hogy ott maradjon. Így viszont az apja meg van győződve róla, hogy ellene hangolom a gyereket, sőt megtiltom neki hogy ott aludjon, szerinte még ki is kap ezért. Pedig csak a gyerek szemében megváltozott apa státusza, szereti, de nem bízik benne, itthon mellettem érzi magát biztonságban. Szóval már előre kivagyok a holnapi naptól...

Szép lassan javulok most már. Kopp-kopp. Bár köhögök meg fújom az orrom, de határozottan jobban vagyok. Abból látszik, hogy azért messze nem vagyok toppon, hogy ma napközben fél 11-től fél 3-ig aludtam, míg Dani oviban volt, de most estére megint ugyanolyan fáradt vagyok. Ez valószínűleg a terhesség és a betegség együttes hatása. Talán évek óta nem aludtam annyit, mint most az elmúlt pár napban. És valószínűleg még évekig nem is fogok... :-DDD

Dani ma megint hatalmasat hisztizett amiért nem ő nyert egy játékot, ezúttal a gyógypedagógusnál. Minden gyerek jókedvűen jön ki a foglalkozásról, jól érzik magukat, a végén apró ajándékokat kapnak, kivéve az én gyerekem. :-( És még utána végig hüppög a kocsiban hazáig. Eleinte ilyenkor vigasztalgattam, próbáltam vele megbeszélni, de úgy látszik nem ér semmit. Most már nem pátyolgatom, sőt... "jutalom elvonás" van. Valahogy végre meg kell értenie, hogy nem mindig csak győzhet.

Picit jobban vagyok ma már. De legalábbis nem rosszabbul, és ez remélhetőleg azt jelenti, hogy kifelé lábalok. Most már nem fáj a légcsövem, cserébe viszont csúnyán köhögök, ami ha szakad fel, olyan mintha kést szúrnának a tüdőmbe. :-(

Voltam ma ctg-n, rendes volt az orvosom, felhívtam előtte hogy beteg vagyok, és így most nem kellett olyan sokat várnom mint máskor, hanem soron kívül behívott. Utálom ezt a ctg-s vizsgálatot, nem is nagyon értem hogy miért van erre szükség. A magzatmozgást számolni otthon is lehet, a baba szívhangját másodpercek alatt lehet ellenőrizni, nem kell ehhez 20-30 percet a géphez szíjazva tölteni. És persze, hogy az én lányom mindig ekkor alszik a legjobbakat, sztem direkt altatja, hogy a saját szívhangját hallja... ilyenkor pedig meg kell ismételni, elküldenek sétálni, csokit enni, kólát inni, majd újra elölről... közben hol a doki, hol a nővér, hol én felváltva bökdössük a pocakomat, hogy felébresszük a kisasszonyt. Ráadásul mostantól heti kétszer kell menni, eddig csak kedden, most már csütörtökön is. Ahelyett, hogy hagynának nyugodtan pihenni és terhesnek lenni. Na most jól megmondtam... :-)))

János ma megint telefonált Daninak. Nem tudom mi történhetett. Lehet hogy ő már megkapta az értesítést a bíróságról, a következő tárgyalás időpontjáról, és ezért teper  most? Tudom rosszindulatú vagyok, csak ha hónapokig nem érdekelte a gyereke, furcsa lenne hogy most meg hirtelen feltámadt benne az apa. Már előre kíváncsi vagyok, hogy milyen kibúvót fog keresni, hogy a kicsi megszületése után ne kelljen fizetnie. Négyszemközt ugyanis még az elején közölte, hogy egy árva fillért nem fog a babának fizetni, inkább kimegy külföldre.

Enyhén szólva nincs szerencsém a betegségekkel mostanában. Mára még rosszabbul lettem, nagyon fáj a légcsövem és a tüdőm, hangom alig, full taknyos vagyok, köhögök. :-((( Voltam a háziorvosomnál, persze pont nem rendelt, úgyhogy a gyerekorvos nézett meg. Ma fejeztem be az antibiotikum kúrát, ezért baci nem lehet, szerinte ez most egy vírusfertőzés, a múlt hetitől teljesen függetlenül felülfertőződtem. Frankó. Így most nagyon nem szeretnék szülni, úgyhogy léccci szorítsatok, hogy bírjuk még ki pár napot, amíg legalább a nehezén túl vagyok.

Danival ma gyereknapoztunk. Egyrészt tegnap még itt voltak a Papáék, másrészt gyűlölöm a tömeget és ezúttal nem voltam hajlandó zsúfolt helyre menni. Elvittem délután a kedvenc játszóházába, szerintem ő is jobban érezte így magát, hogy nem kellett várni a játékokra.

Kimaradt néhány nap a bologírásban, elnézést azoktól, akik izgulnak értünk. :-) Semmi különös nem történt, csak nem volt időm, vagyis inkább energiám a számítógép elé ülni.

Csütörtökön délelőtt bevásároltam, főztem, takarítottam, délután pedig megint horgászni voltunk Danival. Este fél 8-kor a fáradtságtól gyakorlatilag elájultam a tévé előtt, míg arra vártam hogy Dani befejezze a fürdést.

Pénteken délelőtt orvosnál voltam, ezúttal eljött velem az a barátnőm, aki bejön velem szülni, hogy legyen egy kis helyismerete és megismerje az orvosomat. Továbbra is minden rendben, az uh szerint kb 2950g a kiscsaj. A doki szerint még nem szülünk, mert a belső méhszáj továbbra is zárt (a külső picit nyitva) és a buksija is magasan van még. Én ezzel szemben időnként úgy érzem, hogy órák vannak hátra. A pocakom már nagyon nehéz, sokszor keményedik, feszül. Nem bánnám ha már nem 2in1 lennénk. :-)

Pénteken délután jöttek Anyuék, és ma mentek haza. A program a "szokásos" volt, szüleim egész hétvégén megállás nélkül dolgoztak én meg próbáltam segíteni nekik. Semmi megerőltetőt nem csináltam, csak hát egész nap reggeltől estig talpon voltam, és iszonyúan elfáradtam.

A betegségem javult egy kicsit, sőt szombaton már szinte teljesen tünetmentes voltam, mára azonban megint jobban folyik az orrom és elkezdtem köhögni. Jó lenne ha a szülésig meg tudnék gyógyulni.

Úgy érzem, most már a "végső stádiumhoz" értünk. Nagyon nehezen viseltem a mai napot, pedig nem volt megerőltető, és még aludtam is napközben. Estére már nagyon sokszor bekeményedett a pocakom, és fájt is, de ezek még nem "azok" a fájások. Közben meg a kiscsaj iszonyúan rúgkapál odabent, amitől már néha úgy érzem szétszakadok.

Délután az iskolában voltunk Danival, először foglalkozáson, utána szülői értekezleten. Uh, hogy mennyi mindent be kell szerezni a sulikezdésre?!?! Egy oldalnyi listát kaptunk, amin 3 oszlopban vannak felsorolva a füzetek-kellékek-egyebek. A feléről kb azt sem tudom micsoda pontosan. Remélem a papírboltban tudni fogják! :-) De ez még csak az egyik része. Válasszunk 10 féle fakultációból meg 20 féle szakkörből, hogy ezekből hányra és melyikekre akar járni a gyerek. És akkor a napirend, az étkezés, a könyvek... stb. Jajjj de más világ ez, mint az ovi...

Ma János felhívta Danit. Február 22-e óta óta először. Több mint 3 hónap kellett hozzá.

Hát persze, hogy nem úsztam meg ezt a betegséget, és már megint antibiotikumot kell szednem. Nagyon rossz a közérzetem, fáj a torkom, folyik az orrom, nem kapok levegőt, és nyomás van a fejemben. :-( Nem szeretnék ilyen állapotban szülni, ezért nem tiltakoztam a gyógyszer ellen, bár egyáltalán nem örülök neki.

Ovi után ma elmentünk Danival horgászni a Duna partra. Bár egyetlen porcikám se kívánta most, sokkal szívesebben aludtam volna inkább egyet, de hát megígértem Daninak, és nagyon várta. Szerencsénk volt, sok halat fogtunk, úgyhogy hatalmas volt a lelkesedése. Mellettünk egy apuka a hasonló korú kisfiával szinte semmit nem fogott, a fiam meg minden halat elújságolt nekik. :-)

Ma megpróbálok időben ágyba kerülni, mert semmit sem tudtam pihenni napközben, és hulla vagyok. Reggel 6-kor keltem, elvittem Danit oviba, egész délelőtt az orvosnál ültem, ctg-re várva, utána bevásároltam, elmentem Daniért, lementünk a Dunára, esti szokásos vacsora, fürdés.... mindezt a 9. hónapban full betegen... asszem perceken belül beájulok...