Vége a 37. hétnek. Az orvosom szerint most már bármikor szülhetünk. Papírforma szerint még 3 hét van hátra, de ha most születne már nem számítana koraszülöttnek - persze csak ha elérte Picúrkám a 2500 grammot. Azért hogy még véletlenül se legyen olyan egyszerű, délután óta érzem, hogy egyre jobban fáj a torkom. Délelőtt még csak az orrom folyt, de azt hittem allergia, mert a kertben sűrűn szállt a nyárfaszösz. Most viszont már tutti, hogy vmi vírus, vagy baci. :-(( Igazán kibírhattam volna betegség nélkül a szülésig hátralévő kis időt. Valószínűleg borzalmas éjszakám lesz, amúgy se nagyon tudok aludni a pocakomtól, most még ehhez jön, hogy levegőt se kapok és fáj a torkom. Remek.

Ma elvitte János a gyereket az anyjáékhoz. Sikerült megint iszonyúan felidegesítenie. Nem is akarok írni róla, mert megint felhúzom magam rajta. Összefoglalva a lényeg, hogy szerinte Danit terrorizálom. Ő pedig megad neki mindent, amit a gyerek szeretne. Az én szemszögemből ez azt jelenti, hogy a gyereknek itthon be kell tartani szabályokat, nála viszont azt csinál amit akar. És szerinte nála a gyerek végre "kiszabadul" !!!! No comment.

Nagy munkán vagyok (vagyunk) túl a kertben. Ma kivágta a megdőlt fát plusz még néhány tönkrement nagyobb növényt egy jóbarátom. Hálás köszönetem... megintcsak nem tudom mi lenne velem a barátaim nélkül és azt sem, hogyan fogom én ezt viszonozni nekik. Előtte én még levágtam a füvet, utána meg összeszedtem a levágott/lehullott gallyakat. Gyakorlatilag 11-től délután 4-ig dolgoztam a kertben. Iszonyúan elfáradtam...

Megjavult az "a" betűm. :-)

Szuper volt a tegnapi esküvő. Bevallom arra számítottam, hogy Dani majd kockásra unja magát, és nyűglődik egész este. Ehhez képest nagyon elemében volt, ő szórakoztatta a násznépet. :-) Volt vetítés, és a technikai szünetben árnyjátékosat játszott a vetítő fényében, énekelt a mikrofonba és bohóckodott megállás nélkül. :-) Fél 12 volt mire elfáradt, akkor viszont három összetolt széken elaludt. Végül éjjel 2-ig maradtunk, úgy raktuk be a kocsiba hogy fel sem ébredt.

Itt volt vendégségben ma Dani legjobb barátja. Hogy ez a két fiú mennyire jól megérti egymást! Ahogy megjöttek a vendégek, ők eltűntek a szobában és szinte csak enni kerültek elő. Egész nap legóztak és társasoztak. Ja, meg sátraztak a kertben. :-) B kishuga pedig felavatta az új homokozót. Ő kimaradt a nagyfiúk játékából, de azért nem unatkozott. És mi is tudtunk beszélgetni a barátnőmmel. Nekem mindig is az ő gyerekei voltak az "etalonok". Két okos, jól nevelt, tündéri gyerkőc, imádunk velük lenni.

Történt egy kis baleset is, Dani esett egy nagyot biciklivel. A szomszéd kiszedte a viharban tönkrement fáját, és egy gödör maradt a helyén. Dani meg úgy gondolta jó móka lesz a gödrön áthajtani. Az első kerék megakadt, ő meg látványosan előre esett, majd rá a bicikli. Megütötte a hasát, és csúnyán lehorzsolta a könyökét, nagyon fáj neki mindkettő. :-(

Számítógépem már megint szórakozik. Most épp a billentyűzeten az "a" betű nehezen működik, pedig nem is öntöttem bele kakaót. :-) (De fogok, ha sokat csinálja még ezt velem.) Idegesítő így gépelni...

Ma hajnali 1 óra 43 perckor érkezett meg János emailje, melyben közölte, hogy el akarja vinni a gyereket ma az oviból és holnap hozná vissza. Mivel a reggeli készülődés közben nem olvasok emailt, ezért már csak délben kaptam meg. Tehát Danival sem megbeszélni nem tudtam, sem elbúcsúzni tőle, sem ruhát pakolni neki... ezért nem egyeztem bele. Meg azért sem, mert programunk volt ma délutánra, amit Dani nagyon várt. Helyette felajánlottam neki a hétfőt.

Ma volt az iskolában a majális, mindenféle klassz gyerekprogramokkal. Voltak koncertek (pl. Alma együttes), sokféle játék, falmászás, trambulin, élő csocsó, főzőverseny... Dani nagyon élvezte, gyakorlatilag délután 3-tól este 8-ig szinte nem is láttam őt. :-D Azt láttam csak néha, hogy hol egyik hol másik tanítónénijét kézenfogva húzza magával, vagy éppen valamelyik fa tetejéről integet :-). Sajnos a rendezvény közepe táján jött egy nagy zuhi, ami miatt bent folytatódott. De miután elállt az eső, megint kimentek a gyerekek, mondanom se kell fülig sárosan került elő Dani.

Holnap izgalmas napunk lesz, legalábbis Daninak, mert még sohasem volt esküvőn. :-) Egy közeli barátunknak lesz a lagzija, kíváncsi vagyok, hogyan fog tetszeni neki. Sokat szokta kérdezni, hogy mi az az esküvő és mi történik ott, hát holnap megnézhetjük közelről!

Úgy elment ez a mai nap, hogy szinte semmit nem csináltam. Nagyon gyorsan telik az idő, sokkal gyorsabban mint gondoltam. Hiába nem dolgozom már második hete, nem haladok jobban az itthoni dolgokkal. Az tény, hogy nem vagyok fürgeróka, de sokkal több időm van mindenre, csakhogy ez nem látszik meg. A vasalnivaló pl hegyekben áll, sőt... inkább hegyvonulatokban... :-D Cserébe viszont isteni rakott kelt főztem. Gondoltam kihasználom a szülésig hátralévő időt, és csupa olyan dolgot eszek, amit utána már nem lehet, a szoptatós diéta miatt. A rakott kel pedig többszörösen is a tiltott listán lesz, mert van benne tejes és "k" betűs is.

A most következő hétvége apás hétvége lenne papírforma szerint. Jánosról azonban 2 hete semmit nem hallottunk. (Amit én ezúttal sem bánok.) Sem telefonon sem emailen nem jelentkezett. Nem csak azért, hogy el akarja vinni a gyereket, hanem beszélni sem akart vele. És Daninak nem is hiányzik, egyszer sem említette az apját.

Picúrkám aktivitása semmit sem csökkent. Pedig a szakirodalom szerint ahogy fogy a hely, úgy kevesebbet fog mozogni. A hely pedig tuttira kevés, mert most már megmoccanni sem tud anélkül, hogy ne okozzon fájdalmat nekem. Ezek szerint nem olvasta a könyveket... :-)

Tegnap megint szórakozott velem a net. Nem bírtam csatlakozni sehogy. :-(

Voltam orvosnál és ctg-n. 4 és fél órát töltöttem a nőgyógyászaton... Minden rendben, de a méhszáj már picit nyitva van: C2100. Az orvos szerint másodszor szülő nőknél ez teljesen normális, ettől még szülhetünk akár a 41. héten is. Na, azt nem szeretném... A magam részéről jövő héten már csinálhatjuk! :-) Most már szenvedősen telnek a napok. Bár mindent megcsinálok, elintézek, jövök-megyek, egész nap talpon vagyok, de lassan és nehezen megy.

Ma voltunk az iskolában megint foglalkozáson. Dani ezúttal nem hisztizett, viszont nem is volt most verseny. A múlt heti látványos műsora után, komolyan elbeszélgettünk róla, és megígérte, hogy nem lesz többet ilyen. A tanítónéni nagyon megdícsérte, hogy ügyes volt az órán.

A tegnapi posztban nagyon elkiabáltam, hogy megúsztuk a vihart. :-( Ma reggelre az egyik fa a kertben kb 45 fokban megdőlt. Ez egy 8 éves madárberkenye, olyan 6-7 m magas, úgyhogy nincs mese, ki kell vágni. Daninak mikor mutattam, az volt az első reakciója, hogy de jó! végre ültethetünk almafát a helyére. :-) Merthogy ez régi vágya már, de olyan kicsi a kert, hogy nem tudtunk volna új fát ültetni. Ezzel nincs is baj, de hogy fogjuk kivágni? Még ha apukám segít is, szerszámunk nincs. Hogy daraboljuk fel? És hová tesszük???? Nem hiányzott ez most így szülés előtt alig 1 hónappal. :-(

Voltam ma a védőnőnél és nagyon elkeserített amit mondott. Dani annak idején csecsemő korában tejfehérje allergiás volt. Mivel ez öröklődhet, lehet hogy a tesó is az lesz, ezért fő a biztonság, szoptatás alatt nem ehetek semmit amiben tejfehérje van. Aki volt már hasonló szituban, tudja, hogy szinte mindenben van tejfehérje. Tejtermékek, felvágottak, virsli, pékáruk nagy része, kekszek, édességek... Főtt ételekben is elfelejthetem amiben van tej, tejföl, sajt... Ezen túl nem ehetek aprómagvas gyümölcsöt, eper, málna, kiwi kizárva. Nem ehetek "k" betűs zöldségeket, hüvelyeseket pl borsó, bab stb. Szóval lassan marad a natúr hús, sárgarépa, sima kenyér.

És ez még hagyján, persze kibírom, ha a pici miatt kell. De most akkor hogyan fogok főzni Daninak? Hármunknak három félét??? Daninál ezért hagytam abba 1 évesen a szoptatást, mert iszonyú macerás volt a diétát tartani és a családban mindenkinek külön főzni. Nem tudom, hogy lesz erre időm és energiám. :-(

Borzalmas ez az idő. Grrrrr.... Nálunk szerencsére semmit nem tett tönkre a vihar, de egész hétvégén nem tudtunk semmit csinálni. Még boltba sem mentem el, úgyhogy abból voltam kénytelen főzni, ami itthon volt, mondjuk legalább kicsit megmozgattam a kreativitásom. :-) A kertben áll a víz, ezt leszámítva minden oké, ágakat nem tört le a szél.

Holnap elő kell vennem újra Dani téli kabátját. Lovagolni mennek az ovival, kint lesznek kb 1,5 órát és 8-9 fokot mondanak az időjósok. Itthon is nagyon hideg volt már ma reggelre, ezért újra bekapcsoltam a fűtést. Mintha október lenne. :-(

Ma volt az utolsó nap a klinikai fejlesztő táborban. Nem bánom, hogy vége, nagyon fárasztó volt mindkettőnknek. Danin is láttam, hogy kimeríti a korábban kelés, ráadásul így ki is maradt neki a délutáni alvás, amihez az oviban hozzászkott. Estére teljesen kipurcant, én nem különben. Talán ő az egyetlen az oviban (a nagycsoportban), aki mindig alszik ebéd után. Pedig már 7,5 éves elmúlt! Ha itthon vagyunk, akkor persze hallani nem akar alvásról, de olyankor nem is kelünk korán. Remélem az iskolában nem lesz ez probléma, hogy fáradt lesz délutánra.

Jövő héttől kicsit nyugisabb lesz az életünk, pontosabban csak az enyém, mert Daninak a szokásos program lesz: ovi, utána fejlesztések. Én viszont többet tudok pihenni itthon, míg ő napközben oviban lesz. Pontosan mához 1 hónapra vagyok kiírva, június 14-re.

Már a 36. hét derekán járunk. Nem jó sem ülni, sem állni, sem feküdni. De a legrosszabb mikor a kiscsaj beakasztja a lábát a bordámba, na akkor csak magasba tett karral bírok létezni. Nem lennék szomorú ha 2 hét múlva ilyenkor már a szülőszobában lennénk. Vagyis inkább már utána...

Eseménytelenül telnek a napok most, vagyis talán inkább én nem élem meg őket. Minden nappal úgy vagyok, hogy végre vége ezen is túl vagyunk. Dani nem jár a héten oviba, hanem egy fejlesztő táborba hordom a klinikára. Reggel nagyon korán indulunk, hogy beérjünk 8-ra, de csak 12-ig tart, úgyhogy már nem érdemes hazajönnöm, ott várok 4 órát. :-( Délután a szokásos tennivalók, úgyhogy hiába nem dolgozom, gyakorlatilag alig tudok többet pihenni.

Front van, hogy ma mindenki zizi? Brúnó azért van büntetésben, mert szétcibálta a lomtalanításra kikészített cuccokat a kertben. Dani meg azért, mert iszonyú hisztit csapott az iskolában, mert nem ő nyerte a játékot. Pedig 14-ből 3. lett...

Kint vártam a folyosón az iskolaelőkészítő foglalkozás alatt, és csak azt hallottam, ahogy magából kikelve ordít, és azt kiabálja, hogy csalás volt. Majd elsüllyedtem. :-( Ez már régi gond nála, hogy nem tudja kezelni a vereséget, de ekkora hisztit talán még sosem csinált. Egyébként János ilyen, hogy képtelen veszíteni. És nem csak ő maga, hanem pl a kedvenc focicapata vagy F1 pilótája ha nem nyer, akkor dühöng és állítja hogy csalás volt. Szóval volt honnan örökölnie illetve látnia ezt Daninak.

A gyógypedaógus és én is foglalkozunk a problémával. Eddig próbáltam szép szóval, jutalmazással, érvekkel meggyőzni, de sikertelenül. Ezúttal azonban nagyon túllőtt a célon, úgyhogy ma nincs tv sem legó.

Csúnya balesetet láttunk ma. Pontosabban már csak a végeredményét. Épp orvoshoz mentünk, amikor megelőzött bennünket nagy sebességgel egy autó, majd egy kanyar után eltűnt a szemünk elől, mire odaértünk már csak hatalmas porfelhőt és féknyomokat láttunk ami a bokrok közé vezetett. Azonnal félreálltam és odarohantam. A kocsit nem tudtam megközelíteni mert a bokrok mögött egy kb 3 méteres árokban fejjel lefelé állt meg. A két férfi akkor kászálódott ki, vérzett a fejük, meg itt-ott, de szerencsére komolyabb bajuk nem lett. Nem tudta bevenni a kanyart, mert túl gyorsan ment, először átment a szembe sávba, majd mivel jött autó szemből, visszarántotta a kormányt és ekkor borult az árokba. Cigányok voltak, szerintem külön őrangyaluk volt mára... sőt a szembejövőknek is, meg nekünk is, akiket nem lökött le az útról...

Az ijedtség után az orvoshoz is eljutottunk. Picúrkám jól van, visszafordult a helyes irányba. Továbbra sem vagyok jól, és nem is akarok erről írni.

Nem vagyok jó passzban. Nincs semmi baj, legalábbis fizikailag, de lelkileg rosszul viselem most a dolgokat. Kb óránként elbőgöm magam valamin. Írni sincs kedvem.

Vége a munkának. Nagyon fog hiányozni. Még emlékszem abból az időből, mikor Danival voltam itthon, hogy egy idő után szenvedtem attól, hogy a gyerek és a házimunka nem köti le az agykapacitásomat. Nem vagyok egy karrierista típus, mégis szükségem van arra, hogy csináljak valami értelmeset, legyen kihívás. És a pelenkázás meg a főzés nem az, főleg nem hosszú távon. Akkor depressziós is voltam emiatt, míg nem 2 éves kora körül elkezdtem először itthonról dolgozni, majd bölcsis lett Dani és én 4 órában bejártam. Ezúttal majd megpróbálok ennek elébe menni, és nem kivárni míg szenvedek itthon.

Elbúcsúztattak a kollégáim. Nagy meglepetés ajándékot kaptam, először nem is értettem, hogy mi az? Egy három emeletes tortának kinéző szépséges csomag volt, de az látszott rajta, hogy nem ehető, de hogy miből van, az nem esett le. Végül elárulták: pelenkatorta!!! :-DDDD Pelusok szépen összesodorva, és tortaformájúra összerakva, rózsaszín masnikkal átkötve, tetején egy édes plüsskutyával. :-)) Annyira szépen van megcsinálva, hogy sajnálom szétszedni, pedig hát előbb-utóbb az lesz a sorsa.

Dani ma Jánosnál alszik. Borzasztóan rossz érzésem van most emiatt. Tegnap este megbeszéltem Danival, hogy Apa megy érte oviba, és hogy azt akarja, hogy nála is aludjon. Majd elmondtam neki, hogy nem kötelező, az ő döntése, ha ott akar aludni maradhat, ha nem akar, akkor pedig mondja meg Apának és hazajöhet. Egyből azt mondta, hogy nem akar ott aludni, éjszakára haza akar jönni. Majd ma reggel is elmondta mégegyszer ugyanezt. Persze tudtam, hogy nem lesz ez sima ügy. Este felhívtam Danit, de János nem engedte, hogy beszéljek vele, csak úgy ha ki van hangosítva a telefon. Merthogy szerinte a gyereket ellene hangoltam. Végül ebbe nem mentem bele, így nem tudtam Danival beszélni. Később újra próbáltam, de akkor már köszönés helyett közölte velem Dani, hogy maradni akar. Nyilván addigra János már "megvette" valamivel és megbeszélte vele, hogy mint mondjon Anyának.

Sajnos tudom, hogy János nincs jó hatással Danira, és csak összezavarja. János nem azért ragaszkodik az ottalváshoz meg a gyerekláthatáshoz mert fontos neki Dani, hanem bizonyítani akar a környezetének, meg a saját lelkiismeretét akarja megnyugtatni. Mindent megenged neki, ajándékkal "megvásárolja", de az nem érdekli hogy mi szolgálja a gyerek fejlődését, hogy az valóban jót tesz-e neki. Ez nem újdonság, régen is így volt, mikor még itthon lakott, én voltam a sziorú, ő meg ráhagyott mindent, csak hogy könnyebb legyen. Persze Daninak ez bejött, és nagyon apás volt. Viszont az elmúlt több mint félév bebizonyította, hogy következetes nevelésre van szüksége.

Úgy tűnik mostanság csak minden második nap jut energiám a posztírásra. Persze, hogy tegnap is elaludtam... a kanapén, laptoppal az ölemben.

A holnapi az utolsó nap a munkahelyemen. Nem szeretek búcsúzkodni, úgyhogy szívesen kihagynám. Tegnap már elbúcsúztattak a közvetlen kollégáim, nagyon aranyosak voltak. Kaptam - pontosabban Picúrkám kapott - egy édes plüss kutyust, amire aztán itthon Dani gyorsan le is csapott, hogy ő majd vigyáz rá addig amíg megszületik a baba. :-D Csak szűk másfél évet tervezek, hogy itthon leszek, úgyhogy nem sokáig leszek távol, mégis nagy változások lehetnek addig.

Daninak rettenetesen mozog megint egy foga. Szegénykém nagyon nyűgös miatta. Már sírt többször is, mert fáj neki, nem tud rendesen enni, sem beszélni. Próbálom vigasztalni, hogy nemsokára kiesik, de akkor meg azért sír, hogy vérezni és fájni fog majd. :-(( Úgyhogy legfeljebb a figyelmét tudom elterelni róla. Remélem most már hamar kiesik, és elmúlik a rossz kedve. Édes nagyon, a fogtündérről faggat, hogy honnan tudja majd, hogy ott lesz a foga a párna alatt, hogy talál ide, honnan szerzi az ajándékot, hogy néz ki, milyen a ruhája, hol lakik... ??? :-DDD Csak egyszer azt meg ne kapjam, hogy miért hazudtál, Anya? :-)

Kicsit megijedtem ma este. Hirtelen nagyon elkezdett fájni a hasam, nagyon aggódtam, hogy esetleg megindult a szülés. Már láttam magam előtt, hogy kapkodva szedem össze a cuccaimat, riasztom a szomszédot, hívom a mentőt... de szerencsére elmúlt és nem ismétlődött meg. Még két hetet muszáj lenne kibírnunk, aztán utána már jöhet aminek jönnie kell. :-) De legalább arra jó volt ez a kis ijesztgetés, hogy végre tényleg összepakoljam a kórházi táskát.

Megvolt az ünnepség az oviban, tündériek voltak a gyerekek!  Szerencsére kibírtam, és nem bőgtem tele húsz zsepit. :-) Itthon meghatóbb volt a pillanat, mint ott a sok gyerek és szülő között. De így is nagyon szép volt. Megint meg kellett állapítanom, hogy Dani az egyik legügyesebb és legfegyelmezettebb gyerkőc a csoportban. Dagadtam a büszkeségtől! :-D Ezt a fotót még az ünnepség előtt az udvaron lőttem, nem bírtam ki, hogy ne tegyem ki!

Eljött a 35. hét. Most már nagyon terhes vagyok. Picúrkám vígan ficánkol továbbra is, csak tudnám, hogy van helye ennyi mozgáshoz. Én most a gyomorégéssel küzdök nagyon. :-( Hiába szedek savcsökkentőt, nem nagyon használ. Az éjszakáim, mikor vízszintesben vagyok, borzalmasak emiatt. Múlt éjjel is hajnal 3-tól nem aludtam, mert úgy éreztem mintha savval lenne tele a gyomrom.

Még három nap van hátra a munkahelyemen. Nehezemre esik már a bejárás és a munka, mégis úgy érzem, hogy hiányozni fog. Egyelőre el sem tudom képzelni, milyen lesz nem dolgozni. Tudom, hogy nem fogok itthon unatkozni, mégis nagy űr lesz az életemben jövő héttől.

Tegnap bealudtam a számítógép előtt, még mielőtt egyáltalán nekiállhattam volna a posztírásnak. És ma is nagyon fenyeget ez a veszély... :-)

Vasárnap, Anyák napján Danival együtt köszöntöttük fel a nagymamáját, azaz anyukámat. Dani egy gyönyörű szép és hosszú verset mondott el neki. Annyira megható volt a kis drágám, hogy jól el is bőgtem magam rajta. Az oviban holnap lesz az ünnepség, azt hiszem jó sok papírzsepivel kell készülnöm. :-) Amúgyis könnyen sírok, nagyon meg tudok hatódni, plusz még a hormonok is megteszik most a hatásukat. :-))

Danika újabb ügyességgel rukkolt elő a hétvégén. Ő, aki kb egy évvel ezelőtt még visított ha hajat kellett mosni, vagy fodrásznál vágták a haját, most teljesen egyedül megmosta a haját! És annyira belejött, hogy mindennap hajat akar mosni, alig tudom lebeszélni róla! :-DD

Jó hír, túl vagyok a betegség nehezén! :-) Tegnap még azért nyűgös voltam miatta, többek között ezért nem is írtam, nem volt kedvem panaszkodni, másról meg nem nagyon tudtam volna írni. Mára azonban hatalmasat javultam, egy kis orrfolyáson kívül mintha elfújták volna, a kedvem és az energiám a régi! :-)

Tegnap este moziban voltam barátokkal. Nem volt nagy durranás a film, de egy kikapcsolódós estének megtette, jó volt elszabadulni egy picit itthonról. Itt vannak anyuék a hétvégén, ők vigyáztak addig Danira. Most sokkal jobban viselte, hogy elmentem. Viszont nem aludt el addig, amíg haza nem értem, megvárt.

A mai nagyon mozgalmas nap volt. Délelőtt anyuékkal rendbe raktuk a garázst. Nem kis meló volt. :-( Délután meglátogattuk a nagynénémet. Szégyen, hogy hetente többször ott megyek el, ahol lakik, mégis évek óta nem láttuk egymást. Nagyon aranyos volt, úgy örült nekünk. Ezután este átjött Dani kis barátja a szomszédból, rájuk kellett figyelnem, mert általában jól elvannak, de időnként összebalhéznak, résen kell lenni. Késő este pedig benéztek a barátaink, jó sokáig beszélgettünk kint a teraszon. Bár picit hűvös volt, de olyan jól esett kint ücsörögni a kertben! Közben sörözgettünk (mármint rajtam kívül mindenki :-D ) anyu pedig előtte rántott tököt sütött, azt tömtük magunkba sörkorcsolyának. :-DD

Hát nem úszom meg ezt nyavalyát. :-( Egyre rosszabbul vagyok. Fáj a torkom, folyik az orrom, nyomás van a fejemben, hányingerem van... Legalább lázam nincs, az a szerencse. És most megint az van, mint a múltkor, hogy nem szedhetek semmilyen gyógyszert, ami használna is. Amit lehet, azt meg minek, mert semmi hatóanyag nincs benne. :-( Délután aludtam egy picit, de mikor felébredtem sokkal rosszabb volt. Úgyhogy most félek az éjszakától, valószínűleg nem sokat fogok tudni aludni, és az is szenvedés lesz. :-(

Daninak meg úgy tűnik kutyabaja már. Egy-két köhintést leszámítva, egyáltalán nem látszik rajta betegség jele. Túl lett rajta pár nap enyhe köhögéssel és egy kis szipogással. Örülök, hogy őt nem viselte meg, nem bántam volna, ha én is megúszom ennyivel. :-(

Elhoztam ma a laborból a legutóbbi vizsgálat eredményét. Háááát... ezúttal van jónéhány csilaggal jelölt érték. A háziorvosomnak mutattam, azt mondta ne aggódjak nem vészesek az eltérések. Remélem igaza van. Alacsony a vércukrom, magas viszont a fehérvérsejt, a süllyedés, és az összes fajta koleszterin. A vércukor meglepett, mert terhesség alatt általában magas szokott lenni. És sajnos nem kis mennyiségű édességet eszem. Lelkiismeretfurdalásom is van miatta, de nagyon kívánom. Arra számítottam, hogy inkább magas lesz.

Minden jel szerint beteg leszek. :-( Valószínűleg Dani hozta haza a nyavalyát az óvodából. Ő már napok óta köhög, főleg reggelente, és folyik az orra. Lázas nem volt, és egyébként jókedvű, úgyhogy nem kellett itthon maradnia emiatt. Már reménykedtem, hogyha eddig nem kaptam el, akkor talán megúszom, de ma elkezdett fájni a torkom nekem is, és az orrom is folyik. Mondjuk nem is csoda, hogy elkaptam, mert rengeteget babusgatjuk, puszilgatjuk egymást. :-)) De ez most egyáltalán nem hiányzott. :-( Még a munkahelyemen be kell fejeznem néhány dolgot jövő hét péntekig, csak utána akarok itthon maradni. Úgyhogy össze kell kaparnom magam. Sajnos ezek az ovis bacik olyanok, hogy Daninak szinte megse kottyannak, néhány orrfújással túl van rajtuk, engem meg totál ledöntenek a lábamról. Remélem ez kivétel lesz!

Most már számolom vissza a heteket-napokat. Két dátumhoz képest is :-) az egyik a szülés várható időpontja, a másik a munkábajárás vége. Ez utóbbi már csak jövő hét péntek. Lehet, hogy azért mert tudom, hogy nemsokára befejeződik a munka számomra, de most megint rengeteg energiát érzek magamban. Persze estére elfáradok ez nem vitás, de napközben nagyon aktív vagyok. Úgy érzem, hogy akár tudnék dolgozni tovább is. De nem akarom kísérteni a sorsot, hogy még a kilencedik hónapban is folytatom. A végén még onnan mennék szülni... :-) bár ez annyira nem lenne vicces.

Szóval megkezdtük a 34. hetet. Ez azt jelenti, hogy már csak bő 6 hét van a kiírt a időpontig. Iszonyú gyorsan el fog röppenni, biztos vagyok benne. Meg abban is, hogy ez a 6 hét nehezebb lesz, mint az eddigi 34 összesen. Lassan össze kell szednem a kórházi "batyumat". Odáig már eljutottam, hogy összeírtam a listát, tehát már tudom, hogy mi hiányzik még. :-) Nem is olyan egyszerű dolog ez. Egy csomó szempont szerint kell csomagolni a cuccokat. Először is nekem kell 3 csomag, 1 ami a szüléshez kell, 1 a benttartózkodáshoz, 1 a hazautazáshoz. Picúrkámnak kell 2 csomag, 1 a benttartózkodáshoz, 1 a hazautazáshoz. És akkor kell a Daninak is 1, amivel elmennek a nagyiékhoz amíg mi bent vagyunk a kórházban. Persze ez nem 6 db nagy utazó táskát jelent... :-DD de nem kis mennyiségű cuccnak kell készenléti állapotban lennie, kb a jövő héttől.

Soha rosszabbul ne induljon a napom! :-) Reggel ébresztgettem Danit, nagyon nehezen bír felkelni, ezt tuttira tőlem örökölte. Már vagy harmadszor simogattam meg a buksiját, hogy ébresztő, mire kinyitotta a szemét, rámosolyogtam, erre visszamosolygott, és azt mondta: "Gyönyörű vagy, Anya!" :-DDD

És ezt még bírta fokozni este. Megkérdezte, hogy mi mikor fogunk összeházasodni. :-)) Erre mondtam neki, hogy a fiúk nem anyukájukkal szoktak megházasodni, hanem egy kislánnyal. Na jó, akkor majd ha megszületett a kishuga és 7 éves lesz, akkor vele fog megházasodni. :-)) De mondom ez sem jó, mert testvérrel sem szoktunk, hanem majd találkozik egy kislánnyal, akibe szerelmes lesz, és őt veszi el feleségül. Erre ő: "De Anya, én beléd vagyok szerelmes!" :-DDDD

Ezekért a pillanatokért élek, és ezeket nem tudja elvenni tőlem sem János sem senki más...

Jajjj de jó volt ez a hétvége!!! :-)) Mindkét nap kirándultunk, jókat játszottunk, de sikerült a házimunkákat is megcsinálnom, sőőőőt még aludni is tudtam délután! Feltöltődtem, kicsit olyan volt, mintha nyaralni mentünk volna. Holnap újra munka, de az tartja most bennem a lelket, hogy már csak 2 hétig.

Dani kedvenc barátjával voltunk ma a Duna parton. Nagyon jól érezték magukat a gyerekek, mi pedig tudtunk végre beszélgetni kicsit a barátnőmmel. Édes volt Dani, mikor elmentek, a könnyeivel küszködött mert "nagyon fognak hiányozni..." :-) Sajnos messze laknak, és keveset tudnak találkozni. De ha minden jól megy, nyáron talán többet látják majd egymást.

Megdöbbentett Dani, hogy milyen gondolatok járnak a kis fejében. Mostanában többször kérdezgetett a halálról, és én elmagyaráztam neki, amit úgy gondoltam tudnia kell. Ezúttal azonban azt kérdezte tőlem, mi lesz vele, ha én meghalok. Szegénykém attól fél, hogy egyedül marad, ha történik velem valami. Próbáltam megnyugtatni, hogy ne aggódjon nem fogok meghalni, és mindig vigyázni fogok rá, megígérem. Láttam rajta, hogy komolyan aggódik emiatt. :-(

A technika ördöge rendesen szórakozik velem. Pár napja a számítógépem romlott el, tegnap pedig nem volt net. Kétféle kapcsolaton keresztül is tudok internetezni, tegnap este egyik sem működött. :-( Legalább egyszer korán lefeküdtem. :-)

Péntek reggel felhívtam Jánost, hogy elmondjam neki a szitut, amit írtam is az utolsó posztban a szombati láthatással kapcsolatban. Legnagyobb megdöbbenésemre azonnal azt válaszolta, hogy oké, akkor elviszem ma délután (mármint pénteken). Annyira megdöbbentem a válaszán, hogy hirtelen meg se tudtam szólalni, pedig ez nem jellemző rám. :-)))) Már vártam a szokásos bunkó stílust, de legalábbis annyit, hogy csakazértis szombaton akarja elvinni. Nem is értem mi történt vele... :-o

Este aztán sírva hozta haza Danit. Nem Jánossal volt a gond, hanem a buborékfújóval nem boldogult Dani, ezért volt elkeseredve. De azért az sokat mond, hogy nem sikerült megnyugtatnia a gyereket. Én aztán kb 2 perc alatt megvigasztaltam, elmentünk pitypangot fújni :-) és később már jókedve volt egész este.

Ma egész nap csavarogtunk Danival. Reggel kimentünk a kutyasuliba, ahová régen jártam Brúnóval. Nem emlékszem mennyit írtam erről régebben, úgyhogy lehet hogy ez nem újdonság. Brúnó 2 éves koráig, kb addig míg János el nem költözött, én igen aktívan képeztem és jártam a kutyával suliba. Versenyeztünk, vizsgáztunk is nagyon sokat. Sőt még vadászni is jártunk! Miután egyedül maradtunk sem időm sem pénzem nem volt a folytatáshoz, ezért abbahagytam. Hosszú idő után először mentünk ki, most is csak a társaság kedvéért. Meglepődve tapasztaltam, hogy azért Brúnó sok mindenre emlékszik még. Ha nem is olyan, mintha abba sem hagytuk volna, de azért nem lenne reménytelen újrakezdeni. Sajnos a feltételes mód marad... :-(

A délutánt pedig a Duna parton töltöttük. Ez volt az a program, amiért Dani régóta nyúz, hogy menjünk el horgászni. Erről biztosan nem írtam még, hogy én nagy horgász családból származom, ifjú koromban rengeteget horgásztam, sőt még versenyeztem is. Mivel Jánost ez sosem érdekelte, nekem meg egyedül nem volt kedvem, így mostanra már csak évi néhány alkalommal jutok halak közelébe, vagy apukámmal, vagy most már Danival. Jól sikerült a horgászat, bár kevesebb halat fogtunk, mint amire számítottam. Dani szerencsére nem volt elégedetlen, és jól érezte magát. Még egyedül, a segítségem nélkül is sikerült két halat fognia! Brúnó közben meg hol a kacsákat hajkurászta, hol meg az apróhalat követelte, amit fogtunk. :-) Nagyon szereti a nyers halat!

Tegnap sajnos nem tudtam posztot írni, már megint feladta a számítógépem tápkábele a küzdelmet. De a gyors javításnak hála, mára már újra jó a gépem. Köszi!!!!!!!! :-)

Nagy dolgok nem történtek szokásos nap volt a szerdai. Csak a gyerekem szólt be nagyon. :-) Mikor küzdöttem be magam a kocsiba, megjegyezte, hogy: "Anya, Te most kövér vagy!" :-) de azért még hozzátette: "de ha megszületik a baba, akkor újra a régi leszel!" :-DDD Amúgy kedves gyerek... :-DDD

Ma volt a névnapom, nagyon sokan felköszöntettek, szinte egész nap csörgött a telefonom. Köszönöm szépen ezúton is mindenkinek, aki gondolt rám! :-)

Apósom is írt egy ecard-ot, amiben sok boldogságot kívánt. Hirtelen felindulásból majdnem válaszoltam neki csúnyán, de aztán inkább nem reagáltam rá. Nagyon utálom az ilyet. Én túl egyenes ember vagyok ahhoz, hogy valakivel szemtől szemben kedves legyek, aztán meg hátba támadjam. Milyen dolog az, hogy készülök valaki ellen tanúskodni a bíróságon, de egyébként pedig jókívánságokat küldök neki???? Gerinctelen...

János is jelentkezett sms-ben este, na nem a névnapom miatt. Hanem, hogy szombaton akarja elvinni Danit. Mivel az utóbbi hetekben az lett a szokás, hogy kéthetente péntek délután az övé, ezért én péntekre olyan dolgot terveztem be, amire nem tudom Danit magammal vinni. Szombatra pedig megígértem Daninak valamit, amiért régóta nyúz, és a hozzávaló kellékeket is megvettük ma. Már megint az utolsó pillanatban borítja fel az életünket.... Ha azt mondom hogy nem, akkor jön a bíróságon azzal, hogy nem adom oda a gyereket. Ha meg igent mondok, akkor péntek délutánra szervezhetek bébiszittert, mert lemondani már nem tudom (orvos), a szombatra beígért várva várt dologra pedig nem tudom elvinni Danit, és a hozzá vásárolt cuccokat is dobhatom ki. Mi a fenéért nem tud időben szólni????

Picúrkám rettenetesen eleven, hatalmasakat rúgkapál, sokszor már fáj is. És egyre többet csuklik. Ez utóbbi mondjuk nem fáj, de nem is kellemes, mikor ütemesen "ugrál" akár félórát is. Most a napokban kezdem úgy érezni, hogy egyre inkább nehezemre esik a munkába járás. Megbeszéltem a főnökömmel, hogy még két hetet dolgozom, és vége. Úgyhogy most már számolom vissza a napokat. Kicsit azért félek, hogy ha csak itthon leszek, hogy viselem majd. Nem akarom se fizikailag se lelkileg elhagyni magam, de ha nem foglalom le magam, akkor nagyobb esély van rá.

Hihi, Dani ebben a pillanatban kiabált le az emeletről, hogy: "Anya, elaludtam!" :-DDD Egyszer még megzabálom a kölköt, ez tutti. :-) Az viszont kevésbé vicces, hogy fél 11-kor még nem alszik. De egyszerűen nem tudok vele mit csinálni, az oviban alszik egy nagyot ebéd után, és így este nem álmos. Bezzeg reggel, félórát könyörgök, hogy legalább a szemét nyissa ki. :-D Egyébként tiszta anyja (ebben is), én is késő éjjelig fent vagyok, aztán reggel sírok mikor csörög az óra.

Volt ma még egy aranyos beszólása. Már kezdi megszokni, hogy a pocakom miatt jópár dolgot nem tudok megcsinálni, ilyenkor megbeszéljük, hogy ha megszületett a kistestvére, majd utána újra. Tegnap kapott egy játék szintetizátort, összegyűlt a 10 pontja, de nagy bánatára nem tudok zongorázni. Erre ma megkérdezte, hogy ha megszületett a baba, akkor utána fogok tudni zongorázni??? :-DDD

Nem tudom mi van most, eddig hulla fáradtan üveges tekintettel ültem esténként a számítógép előtt, ma meg pörgök mint a búgócsiga. Munka után, vagyis logopédus után, miután hazaértünk, mellesleg kitakarítottam a lakást, mostam-teregettem-vasaltam... Remélem ez még nem a szülés előtti fészekrakó pánik, az még túl korai lenne. Viszont most hirtelen dúl bennem az energia. :-) Ennek örülök, kicsit megint a régi vagyok.